fbpx

A Kárpátaljai magyarok arra törekednek, hogy Ukrajnát képviseljék az EU-ban

Egyszer, 2021-ben vonattal utaztam haza Kijevből, és a szomszédom a vonatfülkében, miután megtudta, hogy Kárpátjáról származom, megkérdezte: „Hogyan viselkednek ott ezek a szeparatista magyarok?”

Válaszul megkérdeztem tőle, mit gondol rólam. A hölgy azt mondta: „Nos, olyan, mint egy kedves kulturált ember.” És azonnal azt mondtam neki: „Nézze, én csak az egyik vezetője vagyok ennek a „kannibalista szeparatista” csoportnak.

Aztán meséltem a vonatfülke társamnak az ukrajnai magyar közösségről, a kárpátaljai multikulturális békéről, ami történelmi példa, és arról, hogy sajnos az elmúlt 5-7 évben Ukrajnában hogyan alakult ki egy nagyon mérgező magyarkép. Nagyon érdekes baráti beszélgetést folytattunk több órán keresztül.

Skhid
Фото: umdsz.info

Csak az elmúlt két évben, elsősorban az ukrán fegyveres erők soraiban szolgáló magyar katonáinknak köszönhetően, sokak számára világossá vált, hogy a kárpátaljai magyar nemzeti közösség gondolkodásában, szükségleteiben és érdekeiben különbözik a magyar polgároktól, de még inkább a magyar politikusoktól.

Mi, kárpátaljai magyarok Ukrajnában élünk, Ukrajna törvényhozási területén dolgozunk, és minden tevékenységünk ahhoz kapcsolódik, hogy közösségünk jól érezze magát Ukrajna területén, Ukrajna szuverén, független és virágzó európai állam legyen.

Az elmúlt néhány évben részt vettünk a nemzeti közösségekre vonatkozó ukrán jogszabályok kidolgozásában, beleértve az európai integrációs követelményeket is. És amikor az Európa Tanács, az EU, Magyarország vagy Ukrajna különböző intézményei meghívnak minket szakértőnek, akkor megpróbálunk mindenkivel együttműködni, megosztani a szakértelmünket, mert nagykövetek akarunk és lehetünk azért, hogy hidakat építsünk közöttük. A mi logikánk: a legjobbat keressük a magyar közösségnek, megvédjük a jogait, jót teszünk Ukrajnának, mint az EU és a NATO jövőbeli tagjának.

Őszinte leszek: amikor tavaly novemberben Kijevben Denisz Smihal ukrán miniszterelnök fogadott minket, a kárpátaljai magyar közösség képviselőit, hogy bemutassuk a jogszabály-módosítások végső fejleményeit, először nem hittem el, hogy ez valóban megtörténik, és ilyen lényegi változások lehetségesek az ukrán nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogszabályokban. Azt hittem, hogy ez valamiféle hamis üzenet, és csak akkor hittem el, amikor a teljes szöveg megjelent az ukrán Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada) honlapján.

Éppen ezért, amikor a törvény elfogadásának előestéjén az uniós nagykövetek küldöttsége megérkezett Kárpátaljába, mi, a magyar közösség vezetői arra kértük mind a magyar kormányt, mind az uniós intézményeket, hogy támogassák Ukrajna európai integrációját és kezdjenek tárgyalásokat.

És amikor ezeket a jogszabály-módosításokat 2023 decemberében elfogadta a parlament, az csak sokkolt engem (pozitív értelemben). Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy december 8-án 317 képviselő, és ezek mind frakciók, támogatnák, hogy milyen konkrét és minőségi változások vannak. Az ezt megelőző években nem is álmodtunk erről.

Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az új jogszabályban vannak olyan pillanatok, amikor úgy tűnik, hogy van egy pozitív pont, de a gyakorlatban másképp lehet értelmezni.

Ez vonatkozik például a nemzeti kisebbségek nyelvén tanított órákon ukránul tanított tantárgyak számáról vonatkozó részre. Ez a lista az oktatási intézmény döntésével bővíthető. Vagyis kérdések merülnek fel a törvény automatizmusával kapcsolatban, amely nem engedné meg az egyes közösségeknek a spekulációt.

Rögtön szeretném hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, hogy a magyarok nem akarnak ukrán nyelvet tanulni, vagy ukránul tanulni. Kárpátalján sok példát lehet találni arra, hogy a magyarok úgy döntenek, hogy ukránul tanulnak, néha teljes egészében ukránul, vagy amikor 4-nél több tantárgyat oktatnak ukránul, ahogy azt most a törvény előírja.

Vannak azonban olyan közösségek, ahol a magyar közösség képviselőitől ilyen vagy olyan, általában tisztán politikai okból megtagadhatják a törvény által biztosított nyelvi jogok teljes körének használatát. Hangsúlyozom: nem pénz- vagy tanárhiány miatt utasíthatják vissza, hanem pusztán politikai destruktív indítékból. Az ilyen akciók pedig feszültséget, sőt diplomáciai vitákat váltanak ki, bár nyilván pontosan ezt akarják azok a helyi politikusok, akik ezt teszik.

A spekuláció és az összeesküvés-elméletek másik példája a nemzeti szimbólumok, különösen a kárpátaljai magyar szimbólumok használata. Világosan meghatározott jogi keretre is szükség van arra vonatkozóan, hogy a nemzeti kisebbségek hogyan egyesítsék, regisztrálják és használják szimbólumaikat, mit tartalmazhatnak.

És ha mindezeket és más pontokat egyértelműen törvénybe foglalják, mi, mint civilizált emberek és az etnikai közösség, képesek leszünk megvédeni magunkat és jogainkat, függetlenül attól, hogy ki áll mögöttünk. És amikor az Európai Uniótól vagy másutt megkérdezik a véleményünket arról, hogy milyen helyzetben van a nemzeti közösségek jogai és érdekei Ukrajnában, még magabiztosabban tudunk majd válaszolni. Meggyőződésem, hogy ez Ukrajna érdeke.

 

🇺🇦 Ця публікація доступна також українською мовою: Угорці Закарпаття прагнуть бути амбасадорами України у ЄС

🇬🇧 This publication is also available in English: Hungarians of Zakarpattia region aspire to be ambassadors of Ukraine in the EU

🇸🇰 Text v slovenčine: Zakarpatskí Maďari sa chcú stať ambasadórmi Ukrajiny v EÚ

 

Zubánics László,
az Ukrajnai magyar Demokratikus Szövetség (UMDSZ) elnöke

InfoPost.Media

 

* Ez a szöveg egy szerzői rovat, ezért mindenekelőtt az anyag szerzőjének véleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik az InfoPost szerkesztőségének álláspontjával. A szerzői hasábokat elsősorban a fontos témákról szóló vita kedvéért tesszük közzé, mert hiszünk a nyilvános párbeszéd erejében. Ha szerzői rovatot szeretne küldeni nekünk, kérjük, az alábbi címre írjon: editor.infopost@gmail.com.

** Az anyag a Re:Open Ukraine projekt részeként készült, mely a Nemzetközi Reneszánsz Alapítvány támogatásával valósul meg. Az anyag a szerzők álláspontját képviseli, és nem feltétlenül az International Renaissance Foundation álláspontját tükrözi.

Group 141

“Gyerekek a magyar nyelvű falvakból utaznak be hozzánk, hogy ukrán nyelvet tanuljanak”. A Kárpátaljai (nem) átlagos iskola története

A határ menti faluban Csepében, az iskola minden nap azt viszi végbe, amit az ukrán és a magyar politikusok nem tudnak vagy nem akarnak: megoldja az ukrán-magyar vitát, a több etnikumú oktatás nyelvéről a gyermekek érdekében.

Csepe az ukrán falu, valójában 3 állam határán helyezkedik el: a Szőlőshöz közel található, amely ma Ukrajna Kárpátaljai, Beregszázi járásának része, és szinte azonos távolságban, kb. 15 km-re Magyarországtól, valamint Romániától található.

Csepe Hu

A 2000-nél kevesebb lakosú falu egyedisége az is, hogy több etnikumú: a 2001. évi népszámlálás szerint ⅔ népesség – etnikai magyarok, ⅓ – etnikai ukránok). Ezenkívül a falu a települések határán helyezkedik el, ahol egyrészt többnyire etnikai ukránok élnek, a másik oldalról pedig – etnikai magyarok.

Ezért nem meglepő, hogy ez az etnikai mozaik – tükröződik a helyi iskolában. A Csepei álltalános iskolában az oktatást két nyelven vezetik le, ukránul és magyarul egyszintén.

Ennek az iskolának a tapasztalata felbecsülhetetlen a többnemzetiségű és többnyelvű környezetben az oktatás valós helyzetének megértése szempontjából. Különösen az ukrán jogszabályok ezen a területen a 2017–2023 közötti változásaival összefüggésben, és ezekből sok volt.

Minderről Nataliya Hryhoryak-kal, a Csepei iskola igazgatójával beszélgettünk, és nem csupán őszinte válaszokat kaptunk, hanem szakértői érdemi magyarázatokat is arról, hogy mi áll és mi kell az oktatás nyelvéről folyó ukrán-magyar párbeszéd középpontjában. Ezt pedig végképp nem szoktuk hallani ukrán és magyar politikusoktól, vagy hangos főcímekkel olvasni a hírekben.

Lmk 9475

„Vannak diákok magyarlakta falvakból, akik csak azért jönnek az iskolánkba, hogy ukrán órákon tanuljanak”

– Natália, meséljen egy kicsit az Ön által vezetett intézményről.

– Csepei általános középfokú oktatási intézmény az I–III. két épületből áll. A főépület magában Csepe faluban található, ahol az 1-11. osztályos tanulók tanulnak. Egy másik épület Tisza Hetény községben található (2,2 km-re Csepe községtől), ahol négy általános iskolai osztály és két óvodai csoport tanul.

Intézményünkben jelenleg 356 diák és 44 óvodai tagozatos gyerek tanul. 9 településről – Csepe, Tisza Hetény, Csoma, Fekete Ardó, Szász falu, Nevetlenfalu, Forgolány, Péterfalvi, sőt Nagy Palád falvakból – nyújtunk oktatási szolgáltatásokat a gyerekeknek.

Ebben a tanévben 144 olyan diák tanul itt, akik más községből érkeznek.

Szerencsére van saját iskola buszunk, ami részben megoldja a gyerekszállítást. Sajnos a műszaki állapotára jobbra számítanánk, ahogy az utak állapotára is, amelyeken jár nap mint nap az iskola busz.

– A felsorolt ​​falvak között jó néhány magyar ajkú falu található. Hány magyar osztály van az iskolában?

– A 26 osztályból 20 ukrán nyelvű, 6 pedig magyar nyelven folyik a tanítás. A magyar tannyelvű osztályok átlagos létszáma 8-9 fő.

Intézményünkben egyébként kifejezetten ukrán tagozaton néhány diák magyar ajkú falvakból jön.

Lmk 9497

A tanárok túlnyomó többsége kétnyelvű

– Mi az oka a Csepei iskola ekkora népszerűségét a környező falvak lakói körében? Hiszen az ön által felsorolt ​​összes településen van helyi iskola.

– Valójában nagyon örülünk, hogy ilyen sok szülő bízza ránk a legdrágábbat – a gyermekeit. Valószínűleg elégedettek az általunk nyújtott oktatási szolgáltatások minőségével.

Van még egy szempont: a szülők egy része azért választja intézményünket, hogy gyermeke fejleszthesse ukrán vagy magyar nyelvtudását.

Iskolánk bizonyos mértékig hasonlít egy „nyelvészeti laboratóriumhoz”, ahol a diák, hogy ha átlep aa szomszédos osztályba más nyelvi környezetbe kerül.

Nyilvánvalóan ez hozzájárul a diákok beszédkészségének fejlődéséhez.

A nyelvtanulás prioritása attól függően változik, hogy a gyermek melyik családból, részben pedig településről származik. Például minden Tisza Hetényből érkező diák (több mint 90%-a ukrán nemzetiségű) szeretne ukrán nyelvű osztályokban tanulni, de a Feketetiszai diákok 80-90%-a (a 2001-es népszámlálás szerint ⅔ ukrán nemzetiségű, ⅓ magyar) magyar nyelven szeretne tanulni.

Érdekes helyzet a Péterfalvai diákjainkkal. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a falu lakosságának 96%-a magyart tartja anyanyelvének, így nyilvánvaló, hogy a Péterfalvai iskolában az oktatási folyamat ezen a nyelven zajlik. Néhány diák azonban ebből a faluból éppen az ukrán oktatási nyelv miatt választja intézményünket.

 

Olvassa el továbbá:
Natália Hodván a kétnyelvű oktatásról: A szülők eleinte attól tartottak, hogy egy magyar iskolából ukránt csinálunk, de…

 

– És ha már magáról Csepe falu diákjairól beszélünk?

– Ukrajnában már régóta megérett az igény egy új népszámlálás elvégzésére. 2001-ben a falu lakosságának csaknem 67%-a nevezte meg anyanyelveként a magyart, 33%-a pedig az ukránt.

De szerintem azóta egy kicsit változott a helyzet. Sok család külföldre költözött.

Számomra úgy tűnik, hogy az elmúlt években az ukrán ajkú lakosság számának növekedése irányába mutat a helyzet.

Azokat a tanulókat, akiknek a szülei otthon magyarul beszélnek, gyakran küldik ukrán nyelvű órákra. Ez annak köszönhető, hogy a szülők aggódnak amiatt, hogy a gyermek hogyan fog átmenni a záróvizsgákon ukránul.

Vagyis a szülők gyakran aggódnak amiatt, hogy a gyermek képes lesz-e megvalósítani magát Ukrajnában: egyetemre felvételizik, munkát találni stb.

Iskolavezetőként jól látom, hogy szinte minden szülő, függetlenül az otthon beszélt nyelvtől, szeretné, ha gyermeke ukránul beszélne.

Lmk 9509

– Valószínűleg vannak olyan tanulók a Csepei iskola ukrán tannyelvű osztályaiban, akik jobban értenek magyarul, mint ukránul. Hogyan kezelik ezt a tanárok?

– A tanári kar döntő többsége helybeli, így gyermekkoruk óta kétnyelvűek.

A legnehezebb persze az általános iskolai tanároknak, mert nekik kell az alapkészségeket ukrán nyelven megtanítaniuk.

Sokszor az első osztályba kerülnek azok a gyerekek, akik nem jártak óvodába, vagy magyar nyelvű környezetben nevelkedtek, de szüleik úgy döntöttek, hogy ukrán osztályba viszik őket.

Iskolánk pedagógusai természetesen betartják az oktatási jogszabályokat és államnyelven vezetik az órákat. Az oktatási folyamat középpontjában azonban a gyermeknek kell lennie. Ha azt látjuk, hogy valamit nem értett a tanuló, és nem tudja tovább tanulni az új anyagot, akkor természetesen magyarul magyarázunk el valamit.

Van egy nagyon érdekes példánk egy diákra Forgolány faluból, ahol szinte a teljes lakosság magyar anyanyelvű. Igazgatóként nagyon aggódtam, mert az iskolába való beiratkozáskor nulla volt az ukrán nyelvtudása. Most ötödikes, és az évek során jelentősen fejlődött ukrán nyelvű beszédkészsége. Ez az általános iskolai tanárok nagy érdeme. Sajnos Ukrajna teljes körű orosz inváziója miatt ez a diákunk családja Magyarországra távozott.

– Milyen a pszichológiai légkör a Csepei iskolában? A nyelv nem akadályozza-e a diákok közötti kommunikációt?

– Igyekszünk nagyon befogadó légkört fenntartani. Igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy minden diák úgy érezze, hogy ide „tartozik” és szívesen latjuk.

Természetesen az oktatási tevékenységek során a tanárok elmagyarázzák, mi a tolerancia. De számomra úgy tűnik, hogy ezt diákjaink gyerekkoruk óta tudják, mert soknemzetiségű és többnyelvű környezetben nőnek fel.

A nyelv soha nem akadályozza meg a gyerekek közötti kommunikációt, mert a magyar tannyelvű osztályokban bizonyos tantárgyakat ukrán nyelven tanítanak az „Átfogó általános középfokú oktatásról szóló törvény” előírásai szerint, az ukrán tannyelvű osztályokban pedig a magyar nyelvet második idegen nyelvként tanulják. (az első idegen nyelv az angol – a szerk.). Ezért iskolánk minden tanulója valamilyen szinten kétnyelvű.

Az új oktatási modellre való áttérésről

– A Csepei iskola struktúrájában vannak magyar tannyelvű osztályok, amelyekben szinte minden tantárgyat magyar nyelven tanítottak. Iskolavezetőként hogyan fogadta 2017-ben Ukrajna „Átfogó általános középfokú oktatásról” szóló törvényét, amely az államnyelven tanítandó tárgyak arányának növelését írta elő?

 


A szerkesztő megjegyzése: Ukrajna 2017-2020 folyamán olyan változtatásokat fogadott el az oktatási jogszabályokban, amelyek szerint a következő modellt javasolták az uniós nyelveken, különösen a magyar nyelven: a 4. osztályig bezárólag a gyerekek teljes egészében anyanyelvükön tanulhatnak, azaz többnyire magyar nyelven; az 5. évfolyamon a tananyag 20%-át ukrán nyelven kell tanítani, a 9. évfolyamon évi 40%-rá emelve, az utolsó évfolyamokon pedig ez az államnyelvi tanítási idő százaléka Max. 60%. 2023 decemberében Ukrajna további módosításokat fogadott el a nemzeti kisebbségek jogairól, különösen az EU hivatalos nyelvein folyó oktatásról szóló jogszabályban. Szerintük a magyar nemzeti kisebbség képviselői a 4. osztály kivételével minden tantárgyat anyanyelvükön tanulhatnak majd, mégpedig az ukrán nyelvet, az ukrán irodalmat, Ukrajna történelmét és Ukrajna védelmét.

 

– Megértettem, hogy nehéz hirtelen átállni az államtannyelvre azokban az osztályokban, ahol évekig magyar nyelven folyt a tanítás.

Az is nyilvánvaló, hogy a beszédkompetenciák kialakulására a nyelvi környezet van a legnagyobb hatással: ha egy gyerek nem hall eléggé ukrán nyelvet, soha nem fogja tudni legalább kellő szinten beszélni. Szerintem csak egy kiút van: közösen találni egy kompromisszumot.

Intézményünkben 2020-tól 2023-ig jóváhagytuk azon tantárgyak listáját, amelyeket ukrán nyelven oktatnak a magyar tannyelvű osztályokon. A természettudományos tárgyakat, ahol sok a bonyolult terminológia – magyarul, ukrán nyelven oktatják – elsősorban humanitárius tudományokat, mert ezek jobban hozzájárulnak a tanulók koherens beszédének fejlesztéséhez.

Vagyis fokozatosan megközelítettük a 2020-as jogszabály által előírt nyelvi arányokat.

Egyébként néhány diák, aki 2021-2022 A 9. osztályt magyar tanítási nyelven végezték, magyarországi iskolákban folytatták tanulmányaikat, néhányan pedig átváltott iskolánk ukrán ajkú 10. osztályára, és szép tanulmányi sikereket értek el.

– Véleményed szerint a 2020-2023-ban a törvény értelmében bevezetett nyelvi arányok (5. osztálytól az ukrán nyelven tanítási idő 20-40-60%-a) voltak-e a nemzeti kisebbségek képviselőinek oktatási folyamatában? Az átfogó általános középfokú oktatásról” elegendő??

– Ez a kérdés nagyon kényes és egyéni. Mert még azokban a tárgyakban is, amelyeket ukrán nyelven tanítanak a magyar tannyelvű órákon, a tanárnak olykor át kell váltania magyarra, hogy a gyerek megértse a mondanivalót. Valójában így használjuk a kétnyelvű oktatás elemeit.

Jó, hogy tanáraink többsége mindkét nyelven beszél. Ez természetesen többletidőt vesz igénybe az órán, így néha a tanárnak meg kell találnia az „arany középutat” a tananyag elvégzése és a tanulóknak az anyanyelvükön történő elmagyarázása között.

Néha nagyon nehéz, különösen, ha figyelembe vesszük a programok tényekkel való túltelítettségét. De nagyon kreatív tanáraink vannak, és mindegyikük keresi a saját életútját, hogy elérje ezt a célt.

Lmk 9457

– Mesélje el részletesebben, hogyan zajlott az átállás a 2020-as nyelvi arányokról szóló jogszabály végrehajtására? Hogyan reagáltak a szülők és a diákok ezekre a változásokra?

– A szülők közül persze kevesen örültek, mert éppen azért küldték magyar nyelvű osztályba gyermekeiket, hogy anyanyelvükön tanulhassanak.

Meg kell állapítanunk, hogy egyes tantárgyak, amelyeket a magyar tannyelvű osztályokban államnyelven oktattak, nehezebb a tanulók számára, mint korábban, amikor ugyanezeket a tárgyakat magyarul oktatták. A gyermeknek extra erőfeszítéseket kell tennie, hogy megértse, miről szól a lecke.

De van az éremnek egy másik oldala is. Nemrég egy kolléganőm egy magyar ajkú faluból, a Szöllősi járásból mesélte, milyen rosszul értik a falujukban a diákok az államnyelvet. Természetesen ennek sem szabad megtörténnie, mert Ukrajna minden állampolgárainak integrálódnia kell a társadalomba, és jól kell éreznie magát.

 

Olvassa el továbbá:
Hogyan lett egy magyar nemzetiségű hölgy ukrán filológus és hogyan vezette be a kétnyelvű oktatást egy magyar iskolában. Interjú Homoki Gabriellával

 

Nagyon örülök, hogy egyik szülő sem keresett meg panasszal amiatt, hogy a magyar tannyelvű iskolákban egyes tantárgyakat elkezdtek ukránul tanítani. Jól megértik, hogy az iskolának a jogi szférában kell eljárnia, és teljesítenie kell a törvényi normákat.

Úgy tűnik számomra, hogy a szülők hozzáállása ezekhez az újításokhoz erősen függ attól, hogy az oktatási intézmény vezetője hogyan ad tájékoztatást a változásokról. Iskolánkban mindig elmagyaráztuk mind a szülőknek, mind a tanulóknak, hogy az ukrán nyelv ismerete növeli a szakmai szféra sikeres önmegvalósításának esélyeit, bővíti a lehetőségeket.

Nagyon érdekes példáink vannak arra, amikor intézményünk magyar nyelvű osztályain végzettek jelentkeznek ukrán egyetemekre rangos szakokra: fogászat, alkalmazott matematika, angol, sőt ukrán filológia stb.

Számomra ez a bizonyíték arra, hogy meghallgatták érveinket.

Új módon tanulni: hogyan reagáltunk a 2023-as változásokra

– A 2023 decemberében elfogadott jogszabályváltozások értelmében a magyar nemzeti kisebbség képviselői 4 tudományág kivételével (ukrán nyelv és irodalom, Ukrajna története, valamint „Ukrajna védelme”) a 4. osztály után is minden tantárgyat anyanyelvükön tanulhatnak. Ön, személy szerint hogyan vélekedik ezekről a jogszabályi változásokról? A Csepei iskola megkezdte már ezek megvalósítását?

– A 2023-2024-es tanév végéig ragaszkodunk a korábbi pedagógiai tanácsok döntéseihez, és több tantárgyat (ukrán nyelv és irodalom, számítástechnika, képzőművészet és az „Egészség és biztonság” tantárgy) továbbra is ukrán nyelven tanítjuk.

A következő tanévben ezt a kérdést kollegiálisan, a rendelkezésre álló személyi potenciál figyelembevételével oldjuk meg.

– Hogyan fogadták a diákok, a szülők és a pedagógusok a 2023-as jogszabályi változásokat?

– Ezt a kérdést még nem tárgyaltuk meg a szüleinkkel. Szerintem a következő szülői értekezleten természetesen kikérjük a szülők véleményét. De akkor döntünk csak, ha minden fontos tényezőt figyelembe veszünk majd.

Sajnos teljes körű invázió körülményei között, és személyzettel most nagyon nehéz… A tanárok külföldre mennek, és nem mindenki szándékozik visszatérni, még akkor sem, ha a háború véget ér.

Ezért a nemzeti kisebbség nyelvén való tanítás kérdése nemcsak rajtunk, a szülőkön vagy a törvényen múlik, hanem azon, hogy a tanárok közül ki marad Ukrajnában.

 

This article is also available in English: “Children from Hungarian-speaking villages come all the way to us to study in Ukrainian.” The story of an (un)common school in Zakarpattia

Ця публікація доступна також українською мовою: «Діти з угорськомовних сіл доїжджають до нас, щоб навчатися українською». Історія (не)звичайної школи на Закарпатті

 

Molnár Maxim
kifejezetten az Infopost.media számára
Fénykép: Mykhailo Lemak

* Az anyag a Re:Open Ukraine projekt részeként készült, mely a Nemzetközi Reneszánsz Alapítvány támogatásával valósul meg. Az anyag a szerzők álláspontját képviseli, és nem feltétlenül az International Renaissance Foundation álláspontját tükrözi.

Group 141

Natália Hodván a kétnyelvű oktatásról: A szülők eleinte attól tartottak, hogy egy magyar iskolából ukránt csinálunk, de…

Kiderült, hogy akár a fizikát is sikeresen lehet egyszerre két nyelven oktatni, ukránul és magyarul. Ezt megerősíti egy Szöllősi tanár oktatási tapasztalata, aki saját iskolájában merte kipróbálni a kétnyelvű oktatást.

Az Infopost szerkesztősége újabb cikket közöl a többnemzetiségű környezet oktatási folyamatának sajátosságairól. Egyszerűen fogalmazva, egy példa arra, hogy mi legyen az alapja egy ésszerű kompromisszumnak Ukrajna és Magyarország között a magyar nemzeti közösség oktatási és egyéb jogairól szóló vitában. Különösen Ukrajna EU-csatlakozásával és az oktatási jogszabályok legújabb innovációinak Kijev általi végrehajtásával összefüggésben.

A Szöllősi Nataliya Hodván 12 éves oktatói tapasztalattal és munkatapasztalattal rendelkezik magyar és ukrán oktatási intézményekben egyaránt. Kétnyelvű, magyar-ukrán családból származik. 6 éven át, 2021-ig a Szöllősi középiskola I-III 3. osztályában dolgozott, és nem csak fizikatanárként, hanem igazgatóhelyettesként is.

Homoki Gabriellával, aki másik, azonos témájú anyagunk szereplője volt, a kétnyelvű oktatás alapelvet igyekeztek megvalósítani a magyar tannyelvű iskolában. Természetesen nem volt könnyű, de nekik és a kollégáiknak sikerült sikerrel járniuk.

Photo 2021 07 28 16 35 37 (2)

Tapasztalatuk egyben példa és precedens, amelyet sajnos még mindig figyelmen kívül hagynak az ukrajnai magyar kisebbség oktatási jogairól folyó ukrán-magyar vitában. Ezért ez az anyag különös figyelmet érdemel.

 

Olvasható:
Hogyan lett egy magyar nemzetiségű nőből ukrán filológus, és hogyan vezette be a kétnyelvű oktatást egy magyar iskolában. Interjú Homoki Gabriellával

 

– Natália, hol értesült a kétnyelvű oktatásról és mikor kezdte el bevezetni az óráiban?

– Magáról a kétnyelvű oktatási módszerről 2018-ban hallottam először. A továbbiakban, mint kiderült, már jóval azelőtt intuitív módon használtam a kétnyelvűség elemeit. Ennek az volt az oka, hogy annak az iskolának, ahol dolgoztam, nem minden diákja volt magyar anyanyelvű. Ezzel szemben az ukrán nyelv sem volt mindenki számára honos.

– Szóval a diákjaid nem lepődtek meg, amikor elkezdted szisztematikusan használni a kétnyelvű módszertant?

– Nem. Iskolánkban már a két tannyelvű oktatás megvalósítása előtt ukrán nyelven gyakoroltam az előadások bemutatását a fizikaórákon, illetve magyarul kommentáltam a diákat, vagy fordítva. A fizika tanulmányozása a 7. osztályban kezdődik, így eleinte, körülbelül fél évig alkalmazkodtak a diákok az én tanítási módszeremhez, majd a későbbiekben megszokták.

Photo 2021 07 28 16 30 41

– Azt mondod, hogy az órákon olykor magyar nyelvű diákat vetítettek, és ukránul kommentáltak. Nem értem, miért történt ez, mert a Szőllősi 3. számú iskola egy olyan oktatási intézmény, ahol, úgy tűnik, minden diáknak értenie kellett magyarul.

– Más dolog megérteni egy nyelvet és beszélni, más pedig a fizikai folyamatokat megérteni, egy adott nyelven elmélyülni egy témában. Példaként a saját tapasztalataimat tudom felhozni. Soha nem volt gondom az ukrán nyelvvel, mert édesanyám ukrán, gyerekkorom óta kétnyelvű vagyok. Ebben a nagyon magyar nyelvű iskolában végeztem, ahol egészen a közelmúltig dolgoztam. De, amikor beléptem az Ungvári Nemzeti Egyetemre, nagyon nehéz volt fizikát és néhány más szaktárgyat ukránul tanulnom. Sokszor nem értettem, miről beszél a tanár, mert számomra ismeretlen ukrán terminológiát használt.

Valamint érteni kell a pszichológiai tényezőt is: ha a nyelv nem anyanyelve az embernek akkor a magyarázat nagyon szubjektíven érthető.

Képzeld el: jól tudsz például szlovákul, de nem az anyanyelved, ukránul gondolkodod, és ha valamilyen összetett fizikai jelenséget szlovákul magyaráznak el, akkor ezt a magyarázatot másképp fogod majd fel, mint az anyanyelveden, vagyis ukránul.

Persze kicsit helytelen összehasonlítani a szlovák és a magyar nyelvet, hiszen más-más nyelvcsoportba tartoznak, de a lényeg szerintem egyértelmű.

Éppen ezért már a két nyelvű oktatás bevezetése előtt intézményünkben gyakran váltottam másik nyelvre, amikor a tanulóknak további kérdéseik merültek fel.

Photo 2021 07 28 16 35 37

– Csak hát a Szöllősi 3. számú iskolát mindig is olyan intézményként képzeltem el, ahol mindenki folyékonyan beszél magyarul.

– Egyes osztályokban vannak olyan tanulók, akik jól beszélik a magyar nyelvet, de mégis ukránul gondolkodnak. Általában többnemzetiségű családból származó gyerekekről van szó. Természetesen nem hagyhattam figyelmen kívül a gyerekek kérdéseit, amikor kérték, hogy magyarázzam meg azokat a kérdéseket, amiket nem értettek. Hasonló a helyzet iskolánk általános tagozatán is. Az első osztályba gyakran olyan gyerekek jönnek, akik nem értenek magyarul. Számomra úgy tűnik, hogy az utóbbi időben megszaporodtak az ilyen hallgatók.

– Úgy tudom, hogy a szülők gyakran éppen azért küldik gyermekeiket a Szőllősi 3. számú iskolába, hogy fejlesszék a magyar nyelvtudásukat. Általában így készítik fel a külföldi tanulásra, életre,

–  Tény, hogy egyes szülőknek pontosan ez a motivációja. De nem mindig értik a különbséget egy nyelvtanulás és egy adott tárgy azon a nyelven való tanulása között. Hagyományosan fogalmazva, ha olyan környezetet teremtünk az ilyen tanulók számára, ahol minden tantárgyat magyarul tanítanak, akkor nyilvánvaló, hogy 11-12 év alatt megtanulják ezt a nyelvet. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezen a nyelven fognak tantárgyakat tanulni.

– Valószínűleg az lenne az optimális megoldás, ha a Szöllősi 3. számú iskolában minden tanár kéttannyelvű lenne.

– Városunkban nehéz olyan tanárt találni, aki jól tud magyarul, és abban el tudja magyarázni a tantárgyát. Ez különösen a tanári szakma alacsony presztízsének az államban a következménye. Még nehezebb olyan tanárt találni, aki két nyelven el tudja magyarázni a tárgyat. Csak azért tudok fizikát tanítani kétnyelvűen, mert az egyetemen ukránul tanultam. Szóba kerül az ukrán tannyelvű iskolákban szerzett munkatapasztalataim is. Azok a tanárok, akik ma a kisebbségi iskolákban tanítanak, általában csak egy nyelven tudják tökéletesen a tantárgyukat. Legalábbis Kárpátalján pontosan ilyen a helyzet.

– Úgy gondolom, hogy itt nagy jelentősége van annak, hol szerezte a tanár felsőfokú végzettségét.

-Az én helyzetemben maga az egyetem játszott kulcsszerepet. Az első két tanfolyamon nagyon nehéz volt megtanulnom ukránul.

– Natália, úgy tudom, te 2018-ban más kollégákkal együtt részt vettél a „Többnyelvűség kialakulása gyermekekben és diákokban: progresszív európai elképzelések ukrán kontextusban” című projektben, melynek keretében kétnyelvű képzésben részesült. Meséld el, milyen hatással volt ez a projekt a te munkádra?

– A kétnyelvű módszert úgy tekintettük, mint lehetőség arra, hogy megkönnyítsük a tanulók alkalmazkodását, Ukrajna „Az átfogó általános középfokú oktatásról szóló törvénye” új követelményeihez.

 


A szerkesztő megjegyzése: Ezt a beszélgetést még azelőtt készítettük, mielőtt Ukrajna elfogadta volna a nemzeti kisebbségek jogairól, különösen az EU hivatalos nyelvein folyó oktatásról szóló jogszabály következő módosításait. A legutóbbi, 2023 decemberében elfogadott változtatások szerint a magyar nemzeti kisebbség képviselői a 4. osztály után is minden tantárgyat anyanyelvükön tanulhatnak, a 4. osztály kivételével, nevezetesen az ukrán nyelvet, az ukrán irodalmat, Ukrajna történelme és Ukrajna védelme. Korábban olyan modellt javasoltak az uniós nyelveken való oktatásra, hogy az 5. osztályos a tananyag 20%-át ukránul kell tanítani, a 9. osztály évente 40%-ra emelve, az utolsó osztályokban pedig ez az arány, az államnyelven eltöltött idő 60%-a legyen.


 

Számunkra fontos volt, hogy a tanár a tantárgy tanítása során két nyelvet is tudjon kombinálni. El akartuk kerülni azt a felosztást, hogy egyes tárgyakat teljesen magyarul, másokat ukránul oktatnak.

Photo 2021 07 28 16 30 40

A képzés során széles körben megismerhettük a külföldi partnerek tapasztalatait. Nagyon érdekes előadóink voltak Ausztriából (Tirol régióból), Kirgizisztánból és más országokból.

Nagyon érdekes volt azoknak a kollégáknak a tapasztalatait tanulmányozni, akik olyan iskolákban dolgoznak, ahol három vagy akár több nemzetiség képviselői is lehetnek egy osztályban.

– Láttak-e diákjaid a különbséget a képzési módszerekben a képzés elvégzése után?

– Igen, mert megjelent egy bizonyos rendszer. A képzés előtt intuitív módon alkalmaztam a kétnyelvű megközelítést, vagy amikor a hallgatók feltesznek néhány tisztázó kérdést.

2019 szeptembere óta minden fizikaórán elkezdtem bevezetni a kétnyelvűséget a 8. és a 9. osztályban. A képzés során rengeteg módszertani ajánlást, tanácsot kaptunk. De úgy gondolom, hogy a kétnyelvű oktatás magas szintre emeléséhez az Oktatási Minisztériumnak átfogó módszertani támogatást kellene kidolgoznia minden tantárgyhoz. Valami olyasmi, mint az Új Ukrán Iskola ajánlásai. Mert például a fizikát két nyelven tanítani nagyon különbözik a biológia tanításától.

Jelenleg a kétnyelvű módszer elsősorban a pedagógus kreatív szemléletére épül, és még nem egységes. Nagyon hiányzik az egyes tantárgyak különböző típusú órák alapos módszertani kidolgozása.

– Észrevett valami változást a tanulók tanulmányi eredményeiben a kétnyelvűségi módszer bevezetése után?

– Nem mondanám. Ez a megközelítés a tanulók beszédkészségének fejlesztését célozza. Nem nyelvtudást, hanem fizikatudást teszteltem.

– És hogyan fogadták a szülők az, hogy a tanórákat kétnyelven vezeted le?

– Eleinte attól tartottak, hogy a vezetőség ukrán nyelvűvé teszi az iskolát. De miután tartottunk egy szülői értekezletet és mindent elmagyaráztunk, az aggodalom megszűnt. Sikerült eljuttatnunk a szülőkhöz a kétnyelvűség fő előnyét – a tanulók versenyképességének növelését az iskola befejezése után.

 

Makszim Molnár, kifejezetten az Infopost.media számára

Fotó Natália Hodván archívumából

 

This article is also available in English: Natalia Hodvan on bilingual education: Initially, parents were afraid that we were turning a Hungarian school into a Ukrainian one, but…

Ця публікація доступна також українською мовою: Наталія Годван про білінгвальну освіту: Батьки спершу боялися, що ми перетворюємо угорськомовну школу на українськомовну, але…

 

* Az anyag a Re:Open Ukraine projekt részeként készült, mely a Nemzetközi Reneszánsz Alapítvány támogatásával valósul meg. Az anyag a szerzők álláspontját képviseli, és nem feltétlenül az International Renaissance Foundation álláspontját tükrözi.

Group 141

„Mikor fogják elvinni a holttestet? Két DNS egybeesés volt.” Igor, az Azovstal védőjének története

A nevem Ksenia. A bátyám, Igor egy szörnyű terrortámadásban halt meg a 120-as kolóniában Volnovakha, Olenivkában, Donyeck régióban.

Az családunk mindig Melitopolban élt, amelyet most ideiglenesen elfoglaltak az orosz katonák. Ez az a város, amelyet Igor szeretett, és ahol egész életében élt. Szerette a házunkat is, amit a nagyapánk épített, és amit tervében volt felújítani. A bátyám álma volt, hogy rendet tegyünk a családunk otthonában. Soha nem akart háborút, sőt azt mondanám, hogy Igor és a háború összeférhetetlen dolgok. Szerette városát és hazáját, így amikor felmerült a kérdés, hogy befejezi katonai szolgálatát, vagy folytatja szolgálatát az Azov-ezredben, az utóbbit választotta.

***

Instagram Post 4

Azov, mint egy család

  1. január 18-án, az újévi ünnepek után a bátyám Urzufba ment tanulni, majd megkezdte szolgálatát Azovban.

Igor nagyon lelkes volt az idősebb katonák hozzáállásával kapcsolatban, akik családként fogadták az újonnan érkezőket. Az idősebb Azov harcosok beszéltek az újonnan érkezőkkel, mindent elmagyaráztak, és olyanok voltak, mint a testvérek. Tudom, hogy nagyon tisztelte a parancsnokait, és soha semmi rosszat nem hallottam tőle a parancsnokokról vagy a bajtársairól.

Instagram Post 5

2022. február 24-ének szörnyű reggelén nem volt kapcsolatunk a bátyámmal. Csak arra tudtunk gondolni, hogy Mariupolban található, ahol már megkezdődött a heves csata a városért. Később kapcsolatba lépett velünk, de soha nem beszélt sokat arról, hogy mi történik a városban, és milyen körülmények között volt ő és elvtársai. Soha nem panaszkodott nekünk, hogy nincs elég élelem és víz, hogy nem tudja ellátni az összes sebesültet. Az Azovstalban történt borzalmakat elsősorban a hírekből tudtuk meg.

Ehelyett Igor nagyon aggódott szülei és öccse miatt, akik a már megszállt Melitopolban voltak, és mindig megkérdezte, hogy van-e ennivalójuk. Amikor a szüleimmel beszélt, mindig tartotta bennük a lelket. Velem viszont őszintébb volt, azt mondta, hogy az Azovstalt minden nap bombázzák, és nem tudta, hogy kijut-e onnan. De azt hitte, hogy feloldják a város blokádját, és a hadseregünk segít nekik kijutni az üzemből. Vagy hogy lesz egy megállapodás, amelynek köszönhetően elhagyják az üzemet és megmentik életüket. Igor határozottan kijelentette, hogy nem megy fogságba, és inkább gránáttal robbantja fel magát, mint hogy átadja magát az oroszoknak.

Instagram Post 6

Fogságba engedni

2022. május 16-án láttuk Redis beszédét, amelyből világossá vált, hogy a mariupoli helyőrség elhagyja az Azovstalt, és az Orosz Föderáció foglyává válik. Akkor még nem voltunk biztosak abban, hogy Igor mindenkivel ment-e, mert nem hívott minket sem az Azovstalból való kivonulás előtt, sem alatt (utoljára április 21-én vette fel velünk a kapcsolatot). A családunk megnézte az orosz fél által közzétett összes videót, de sehol nem láttuk.

Az evakuálás megkezdésének napján feszülten vártuk Volodimir Zelenszkij ukrán elnök esti beszédét. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez egy „evakuálás fogságba”, és a srácok nemzetközi szervezetek, nevezetesen az ENSZ és az ICRC garanciái mellett hagyják el az üzemet. Ez reményt adott nekünk, hogy hamarosan láthatjuk Igorunkat.

2022. július 29-én reggel

Emlékszem 2022. július 29-ének reggelére – egy reggelre, amelyet soha nem fogok tudni elfelejteni. Az Olenivkában történt terrortámadást el sem lehetett volna képzelni, mielőtt megtörtént. El tudom képzelni, hogy a fogságban lévő srácaink élete nem könnyű, de az, hogy ilyen alattomosan és rettenetesen, fegyvertelenül és álomban megölik őket, a cinizmus csúcsa. A július 29-én reggel látott fotók és videók életem végéig a szemem előtt fognak állni.

Egyszerűen nem hittem el, hogy ez megtörtént. Én, és úgyszintén mint az egész családom, megdöbbentem. Akkor még nem tudtuk biztosan, hogy Igor abban a „200-as barakkban” van, és milyen igazságért folyik még ránk a küzdelem.

2022. július 30-án kora reggel láttam az Olenivkai terrortámadás során elhunytak és sebesültek listáját, amelyeket a ruszciták állítottak össze, és már minden Telegram-csatornán szerepeltek. Ott láttam a bátyám nevét. Nem tudom átadni azokat az érzelmeket, amelyeket abban a pillanatban éreztem. Pánikba estem, és nem tudtam, mit tegyek, hová menjek. Mindenütt írtunk – a koordinációs központ, a katonai egység, az Azovi, a NIB, a Vöröskereszt és más esetek védnöksége. Mindenütt azt mondták nekünk, hogy várjuk meg a pontos információkat, amelyeket elmondanak nekünk. Azt mondták nekik, hogy ne higgyenek a rusztikusok listáinak, mert hamisak. Abban az időben el sem tudtam képzelni, hogy nagyon sokáig kell várnunk a DNS-eredményekre, hogy kiderüljön, Igor él-e vagy sem.

Aztán reményben éltünk. Reméltem, hogy Igor életben van. Hogy tisztességes vizsgálatot folytatunk országunkban, amelyben nemzetközi szakértők is részt vesznek. Hogy nem felejtenek el minket. Hogy a terrortámadást hivatalos szinten terrortámadásként ismerik el.

Élet chatben

2022. október 10-én a holttesteket visszaszállították Olenivkából. A feltehetően elhunytak rokonait külön csoport beszélgetésbe egyesítette az Azov védnökségi szolgálata. Amint azt elmagyarázták nekünk, hazánkban nem támaszkodnak az Orosz Föderáció által megöltek listáira, de a katonai egység saját listát hozott létre a fogságból visszatérők nyilatkozata alapján. Ennek az elvnek megfelelően attak hozzá minket a csoportbeszélgetésbe.

Több hónapig szó nélkül vártuk a DNS-vizsgálat eredményét hosszú ideig. Elmagyarázták nekünk, hogy ez nem lesz gyors folyamat, mert Ukrajna nemzetközi szakértőket von be az Olenivkából visszaszállított holttestek vizsgálatába.

Amikor 2023. január 5-én António Guterres feloszlatta az ukrán hadifoglyok Olenivkai meggyilkolását vizsgáló missziót, világossá vált számunkra, hogy össze kell fogni a terrortámadás áldozatainak családjait, és egyedül kell hozzájárulnunk a nyomozáshoz. Így egyesültünk az „Olenivka családok közösségében”.

Közösségünk létrejövése után sikerült némi nyilvánosságot kapni, és tevékenységünk eredményeket kezdett hozni. Április elején közösségünk küldöttsége meglátogatta az ENSZ és az ICRC genfi irodáit. Mindenekelőtt az döbbentett meg, hogy Ukrajna nem hívta meg az ENSZ és a Vöröskereszt nemzetközi szakértőit, hogy vizsgálják meg az Olenivkai terrortámadás után visszaszállított holttesteket. Egész idő alatt hallgattunk, mert biztosak voltunk abban, hogy államunk mindent megtesz a tragédiák megfelelő kivizsgálása érdekében, de kiderült, hogy senkinek, csak rokonoknak van szüksége erre.

Még mindig sok a tennivalóink: biztosítanunk kell a terrortámadásban megsebesült hadifoglyok hazatérését, biztosítanunk kell, hogy a terrortámadást hivatalosan terrortámadásként ismerjék el, és hogy Olenivkáról ne feledkezzenek meg azok, akik garanciát vállaltak az elkövetők elfogására. Eredményes kivizsgálást akarunk a tragédiával kapcsolatban.

Nem vált valóra az a reményünk, hogy Igor életben maradt a terrortámadás után. Nagyon sokáig vártunk a DNS-eredményekre, édesanyám maga hívta a nyomozót és a védnökséget hetente legalább kétszer, és a vizsgálat eredményei alapján nem volt egyezés. 2023. május 23-ig (több mint hat hónappal a holttestek visszaszállítása után) édesanyám telefonhívást kapott: „Mikor viszik el a fijuk testét? Már két DNS egybeesés volt.”

 

***

Mariupol védői igazi harcosok, akik kétségbeesetten és önzetlenül védték Mariupol városát teljesen körülvéve 86 napig. Az Orosz Federáció teljes körű inváziójának első napjától kezdve Mariupol védelmezői hihetetlen bátorságot, akaraterőt és élet- és szabadságszomjúságot mutattak az egész világnak. A város védelmének köszönhetően Ukrajna képes volt fegyvereket kapni a partnerországoktól, átcsoportosítani a csapatokat más irányokba, és tovább visszaszerezni az Oroszország által elfoglalt ukrán területeket. Harcoltak az ellenség felsőbb erőivel anélkül, hogy elegendő lőszer, étel, víz és alvás kaptak volna. Május 16. és 20. között Mariupol védői letették a fegyvert az Azovstal üzemben, és az ukrán felső vezetés parancsára fogságba estek.

 

Mariupol védői. A Rendíthetetlenek történetei az Infopost.media és az Olenivka Families Community közös projektje – a 2022. július 28-ról 29-re virradó éjszaka Olenivkában történt terrortámadás során megsebesült és megölt hadifoglyok családjainak közössége.

Az Olenivka Családok Közössége 2023 januárjában kezdte meg működését, miután az ENSZ főtitkára feloszlatta az Olenivkai kolónián hadifoglyok meggyilkolásának kivizsgálására irányuló missziót. A közösség több mint száz embert számol fel. Az „Olenivka családok” küldöttsége már ellátogatott Genfbe, ahol az ENSZ és az ICRC képviselőivel találkoztak székhelyükön. 

Jelenleg szeretnénk többet kommunikálni a külföldi újságírókkal, élőben beszélni külföldi közönség előtt, hiszen az Olenivkai terrortámadás témája külföldön szinte ismeretlen. Örömmel osztjuk meg tanúvallomásainkat oknyomozó újságírókkal, emberi jogi szervezetekkel, és együttműködést alakítunk ki az OSINT közösségekkel. Az elkövetőket a nemzetközi színtéren akarjuk bíróság elé állítani.

Kövessen minket a közösségi médiában:
https://linktr.ee/olenivkafamilies 

 

🇺🇦 Ця публікація доступна також українською мовою: “Коли будете забирати тіло? У вас було два збіги”. Історія Ігора, захисника з Азовсталі

🇬🇧 This publication is also available in English: “Whenever are you going to take the body? You have had two check-ups confirmed already”. The story of Ihor, a defender from AzovStal

🇸🇰 Text v slovenčine: „Kedy si zoberiete telo? Mali ste už dve zhody.“ Príbeh Igora – obrancu z Azovstale

Infopost.Media

Mariupol védői. A Rendíthetetlenek történetei: «Szenszej» a tankok iránti határtalan szeretetével

A nevem Tetjána, Vladyslav Shelomienko lánya vagyok. Egy szovjet tiszt fia volt, de testével és lelkével igazi ukrán volt.

1980-ban Harkivba utazott, ahol megtalálta a szerelmét. És most nem a feleségéről és a gyermekeiről van szó. Itt olvasható az ő története.

***

Photo 2023 06 15 11 45 05

Vladislav mindenek felett a tankokat szerette! Munkát kapott a Malyshev üzemben, ahol tankokat teszttelt ki. Mindent tudott ezekről a gépekről.

Aztán volt egy leépítés a munkában, és kirúgták. Vlad teherautó-sofőrként dolgozott, de tiszta szívével vissza akart térni a tankokhoz. Még otthon is egész kollekciója volt ezekből a gépekből – akkoriban divatosak voltak a műanyag modellek, amelyeket össze kellett rakni és ragasztani.

2014-ben Vladislav úgy döntött, hogy egy ideig otthon marad, így befejezte teherautó-sofőr munkáját, és munkát vállalt egy Harkovi autó szervizben.

Az év végén robbanás történt a munkahelyén, és súlyosan megégett, miközben autókat húzott ki a lángokból. Ahogy most emlékszem az orvos szavaira:

«Apád nagyon szerencsétlenül járt, bőrátültetésre van szüksége, és a bal kezében sérült az ideg, a továbbiakban majd nem fog tudni vele dolgozni. A rehabilitáció hosszú időt vesz igénybe».

De ismerve Vladot – két hét után kiengedték a kórházból, az összes orvos kezet fogott vele. Nem hitték el, hogy a férfi csak a lélek erejével és a saját hitével képes volt felemelni magát a korházi ágyból. Egyébként soha nem esett át azon a műtéten, amit a kezelése elején ajánlottak.

A fogyatékosságtól az önkéntességig

Az égési sérülések és a keze miatt, amely nem úgy működöt, ahogy kellene, folyamatosan azt tanácsolták neki, hogy rokkantsági ellátást igényeljen.

Amikor ezt hallotta, egyből dühbeborult: «Én nem vagyok rokkant, megmutatom, mire vagyok képes».

Ezért Vladyslav úgy dönt, hogy háborúba megy, hogy megvédje az országot. De egészségügyi okokból nem fogadták el a katonai nyilvántartási és felvételi irodában. Nem adta fel újra, és Donyeck irányába ment. Csatlakozott az önkéntesekhez csoportjához, és segíteni kezdett.

Egyszer, egy csata során, a hadseregünk tankja meghibásodott, és emiatt bajba kerülhettek. Ekkor az önkéntesekkel a közelben tartózkodó Vlad gondolkodás nélkül a harcjárműhöz rohant, és a harckocsi néhány percen belül biztonságos helyre hajtott.

Vladislav «Szenszej» lett

A katonák, akiknek segített a tankokkal, az «Azov» katonáinak bizonyultak. Attól a perctől megkezdve Vladislav álma valóra vált, és visszatért az élete értelméhez – a tankokhoz, amelyekről egész életében álmodott.

Aztán eljutott Urzuf városába, ahol a műszaki zászlóaljban szolgált. Azóta sokak számára «Szenszej» lett.

111

Vlad képes volt meglepni találékonyságával. Két tank volt a bázisukon – az egyiket lehetett vezetni, de nem lőtt, a másik pedig éppen ellenkezőleg, tudott lőni, de nem volt vezethető. A tankokat leakarták adni a vastelepre, mert javíthatatlanok voltak. De nem a Szenszej számára. Vladyslav az egyik tankot a másikhoz csatolta, és a tank, amelyet lehetett vezetni, húzta maga után a tankot, amely tudott lőni. Sikeres problémamegoldásnak bizonyult.

Sok olyan dolgot tudott csinálni az alkatrészekből, amit el sem lehetett képzelni.

Aztán megkezdődőtt a háború. Mariupol. Fogság az életek megmentéséért. Olenivka. Terrortámadás.

Vladislav Shelomienko, «Szenszej», a 23-ik volt a halottak listáján. Hihetetlen. Végül a tűz vitte el az életét. De nem az emlékét.

Te a hősünk vagy. Örök emlék.

Photo 2023 06 15 11 45 09

***

Mariupol védői igazi harcosok, akik kétségbeesetten és önzetlenül védték Mariupol városát teljesen körülvéve 86 napig. Az Orosz Federáció teljes körű inváziójának első napjától kezdve Mariupol védelmezői hihetetlen bátorságot, akaraterőt és élet- és szabadságszomjúságot mutattak az egész világnak. A város védelmének köszönhetően Ukrajna képes volt fegyvereket kapni a partnerországoktól, átcsoportosítani a csapatokat más irányokba, és tovább visszaszerezni az Oroszország által elfoglalt ukrán területeket. Harcoltak az ellenség felsőbb erőivel anélkül, hogy elegendő lőszer, étel, víz és alvás kaptak volna. Május 16. és 20. között Mariupol védői letették a fegyvert az Azovstal üzemben, és az ukrán felső vezetés parancsára fogságba estek.

 

Mariupol védői. A Rendíthetetlenek történetei az Infopost.media és az Olenivka Families Community közös projektje – a 2022. július 28-ról 29-re virradó éjszaka Olenivkában történt terrortámadás során megsebesült és megölt hadifoglyok családjainak közössége.

Az Olenivka Családok Közössége 2023 januárjában kezdte meg működését, miután az ENSZ főtitkára feloszlatta az Olenivkai kolónián hadifoglyok meggyilkolásának kivizsgálására irányuló missziót. A közösség több mint száz embert számol fel. Az „Olenivka családok” küldöttsége már ellátogatott Genfbe, ahol az ENSZ és az ICRC képviselőivel találkoztak székhelyükön. 

Jelenleg szeretnénk többet kommunikálni a külföldi újságírókkal, élőben beszélni külföldi közönség előtt, hiszen az Olenivkai terrortámadás témája külföldön szinte ismeretlen. Örömmel osztjuk meg tanúvallomásainkat oknyomozó újságírókkal, emberi jogi szervezetekkel, és együttműködést alakítunk ki az OSINT közösségekkel. Az elkövetőket a nemzetközi színtéren akarjuk bíróság elé állítani.

Kövessen minket a közösségi médiában:
https://linktr.ee/olenivkafamilies 

 

🇺🇦 Ця публікація доступна також українською мовою: Захисники Маріуполя. Історії нескорених: «Сенсей» із безмежною любов’ю до танків

🇬🇧 This publication is also available in English: Defenders of Mariupol City. Stories by the invincible ones: a Sensei with his unfailing love for tanks

🇸🇰 Text v slovenčine: Obrancovia Mariupola. Príbehy nezdolných: «Sensei» s bezhraničnou láskou k tankom

 

Infopost.Media

Mariupol védői. A Rendíthetetlenek történetei: Házasságkötés távolságon, fogság és az ismeretlen

Én- Mária vagyok.

Én – a felesége az egyik Rendíthetetlenek. 

Én vagyok az – aki bízik Szerhij Olekszijovics vissza térésében, Azov” ezred katonájának, Mariupol egyik védőjének, barátságos és gondoskodó férfi vissza térésében. Ő mindig harcolt az igazságért és értette, hogy a háború nélküli biztos jövőért harcolni kell minden áron.

A teljes mértékű orosz invázió kezdetéig együtt éltünk négy évig. Összeházasodtunk, amikor Serhij már Mariupolban volt- 2022 április 27-én. Egy héttel az esküvő előtt, azt mondta, hogy össze akar velem házasodni távolról, ha beleegyezek. Ez az esemény sok erőt adott nekem, reményt és hitet abban, hogy Szerhij biztosan visszatér Mariupolból a családunkba. Ő neki pedig erőt adott küzdeni és úgy szintén hinni abban, hogy minden rendben lesz.

Photo 2023 06 05 10 10 21 (4) 1920x2560 (2) 

Sebesülés és fogság

A Mariupoli harcok alatt Szerhij egyáltalán nem írt nekem semmit a városban kialakult helyzetről, mindig csak azt kérdezte, hogy vagyok, hogy érzem magam, mi újság a munkában. Arra kért, hogy tartsak ki és higgyek a legjobban. Minden nap vártam Szerhij válaszát, megpróbáltam a lehető legnagyobb mértékben támogatni őt ebben a helyzetben. 

Szerhij még a sérüléséről sem beszélt, amelyet a Mariupoli harcok során kapott. Csak azután tudtam meg a sebesülésről, amikor már fogságba került. Második sebesülést az Olenivkai terrortámadás következtében kapta. Annak ellenére, hogy megsebesült, még mindig fogságban van, bár a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló Genfi egyezmény előírja, hogy a sebesült katonákat feltétel nélkül és bármilyen számban vissza kell küldeni hazájukba. Ezenkívül az ukrán védelmi hírszerzés hadifoglyokkal való bánásmódért felelős koordinációs parancsnoksága biztosított arról, hogy a sebesültek cseréje elsőbbséget élvez. De az életéért és szabadságáért folytatott küzdelem folytatódik.

Május 16-án olvastam a hírt, hogy az első harcosok elkezdték elhagyni az Azovstalt. Sokáig nem hittem el, nem tudtam, hogy igaz-e. Azt hittem, hogy ez valójában evakuálás volt, ahogy azt az ukrán hatóságok aznap este elmagyarázták nekünk.

Dolgozunk, várjanak

Nem tudtam, hogy Szerhij elhagyta-e az Azovstalt, május 13-án írt nekem, és nem említett semmit a lehetséges fogságról. Csak röviden: „Ne aggódj, ha sokáig nem vagyok kapcsolatban.” 

Május 19-én pedig orosz videókat néztem a védőinkről, akik elhagyták az Azovstalt, és megláttam rajtuk a férjemet. Ez a videó az Olenivka falu 120. számú kolóniájából származott. 

Az ICRC képviselői is szerepeltek a videóban, de amint később ismertté vált, nem beszéltek a hadifoglyokkal, hanem csak minimálisan ellenőrizték a fogva tartás körülményeit és elmentek. 

Többször fordultam minden kormányzati szervhez a férjemmel kapcsolatban. Ezek fellebbezések voltak a Nemzeti Információs Irodához, a hadifoglyok kezelésének koordinációs központjához, az ukrán biztonsági szolgálathoz, a nemzeti rendőrséghez és a belügyminisztériumhoz. Fellebbezést nyújtott be az ICRC-hez és az ENSZ munkacsoportjához is. A válaszok mindig ugyanazok: „dolgozunk, várjanak”. Az ICRC és Oroszország nem erősítette meg, hogy csaknem 16 hónapig fogságban volt. Az ICRC képviselői szerint május 16-án nem voltak Mariupolban, amikor az első védőink elhagyták az Azovstal üzemet.

Terakt

  1. július 29-én éjjel az oroszok cinikus és brutális terrortámadást hajtottak végre az ideiglenesen megszállt Olenivka 120. számú kolóniájában, ahol katonákat tartottak fogva, akik a végsőkig védték Mariupol városát. Az oroszok előre megtervezett tömeggyilkosságot és hadifoglyok megcsonkítását rendezték. Az Olenivkai terrortámadás következtében több mint 50 katona meghalt és több mint 100 megsebesült. 

A mai napig mi, a terrortámadás következtében szenvedő ukrán védők hozzátartozói nem tudjuk biztosan, hogy pontosan ki volt a laktanyában, hány embert öltek meg és hányan sérültek meg. Ezeket az információkat saját magunk próbáljuk összegyűjteni. A terrortámadás után sok emberről semmit sem tudunk. Oroszország nem adta át állami szerveinek és nemzetközi szervezeteinek az áldozatok és mindazok hivatalos listáját, akik a laktanyákban voltak. És az ukrán állami szervek önmagukban nem gyűjthetnek ilyen információkat.

A férjem terrortámadás következtében sérült meg – ezt bizonyítják a sebesültek 2022. július 30-i listái, amelyeket az orosz védelmi minisztérium tett közzé. Néhány nappal később láttam egy videót a férjemről a terrortámadás után. Akkor kórházban volt, az orosz propagandisták megkérdezték tőle, mi történt, mit hallott. Szerhij azt mondta, hogy két robbanást hallott: nem figyelt az elsőre, és a második robbanás után minden égni kezdett, a hadifoglyok elkezdtek kijutni az égő laktanyából az utcára. Emellett a férjem bajtársa, aki fogságból szabadult fel, szintén beszámolt nekem Szerhij sérüléseiről – mindkét lába megsérült. A legfrissebb adatok szerint egy orosz kolóniába szállították, de nem tudom pontosan, hol van.

A sebesült Maripul védőivel kapcsolatos helyzet kritikus. A hatóságok különböző képviselői azt mondják nekünk, hogy vannak más sebesültek is fogságban, hogy súlyosabb sérüléseik vannak, mint azoknak, akiket Olenivkában robbantottak fel. De hogyan kaphatnak részletes információkat a terrortámadás következtében keletkezett sérülések jellegéről, még akkor is, ha nem rendelkeznek minden információval az ott tartózkodó emberekről? 

Photo 2023 05 10 10 31 39

Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy még mindig veszélyben vannak. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezeket az embereket a lehető leghamarabb kiszabadítsuk a fogságból. Tervezett terrortámadás volt, amint azt a következő adatok bizonyítják, amelyeket nyílt forrásokban találtunk: 2022. július 27-én 193 hadifoglyot szállítottak át a kolónia ipari övezetében található hangárba, távol a többi laktanyától, ahol hadifoglyokat tartottak. Sietve lakólaktanyává alakították, és ágyakat helyeztek el.

2022. július 28-án 23:30 körül terrortámadás történt. A hadifoglyok több robbanást hallottak, az utolsó után minden égni kezdett. A sebesültek nem nyújthattak önmaguknak orvosi ellátást, maguk a kolónia őrei sem nyújtották, és emiatt sokkal több ember halt meg – egyszerűen nem kaptak orvosi ellátást. A segítségre körülbelül 5 órát kellett várnia, mielőtt a kórházba szállították volna. 

Az áldozatokat túlzsúfolt teherautókban szállították göröngyös utakon, és ez még jobban fájt a sebesülteknek. A kisebb sérüléseket szenvedett hadifoglyokat egy hónapra úgynevezett „fegyelmi elkülönítő osztályokon” helyezték el. Így valójában elkülönültek a kolónia többi hadifoglyával való kommunikációtól. A sérültek között vannak olyanok is, akik már másodszor vagy harmadszor sebesültek meg. Sokan megsebesültek Mariupol védelme során is. Több mint egy éve fogságban a sebesültek, orvosi ellátás nélkül.

Levél válsz nélkül

Oroszország megsérti a nemzetközi humanitárius jog minden normáját. A hadifoglyokkal való bánásmódról szóló Genfi egyezmény szerint joguk van leveleket írni és fogadni. Ez sajnos nem történik meg. Ez év januárjában levelet írtam a férjemnek, de biztos vagyok benne, hogy nem kapta meg, mert nem tudok egyetlen olyan esetről, amikor az Azov-hadifoglyok hozzátartozóinak levelet küldtek válaszul. 

Ezenkívül meg kell erősíteni azt, hogy fogságban tartják katonákat. Oroszország azonban nem erősíti meg az összes hadifoglyot. Az a tény is, hogy a katonaságot a harci övezethez közel tartották és tartják, jogsértés. A fogságban elkövetett gyilkosság, a fogságban történő csonkítás, a fogyás, a pszichológiai és fizikai kínzás mind jogsértések.

Oroszországot azonban még a hadifoglyok Olenivkában történő kivégzése után sem büntették meg. A nemzetközi válasz nem volt elegendő, és 2023. január 5-én az ENSZ feloszlatta a hadifoglyok meggyilkolásának kivizsgálására irányuló missziót a bűncselekmény helyszínére való bejutás képtelensége és a biztonsági garanciák hiánya miatt. És Oroszország továbbra is kínozza az embereket fogságban.

Photo 2023 04 10 10 50 52

***

Mariupol védői igazi harcosok, akik kétségbeesetten és önzetlenül védték Mariupol városát teljesen körülvéve 86 napig. Az Orosz Federáció teljes körű inváziójának első napjától kezdve Mariupol védelmezői hihetetlen bátorságot, akaraterőt és élet- és szabadságszomjúságot mutattak az egész világnak. A város védelmének köszönhetően Ukrajna képes volt fegyvereket kapni a partnerországoktól, átcsoportosítani a csapatokat más irányokba, és tovább visszaszerezni az Oroszország által elfoglalt ukrán területeket. Harcoltak az ellenség felsőbb erőivel anélkül, hogy elegendő lőszer, étel, víz és alvás kaptak volna. Május 16. és 20. között Mariupol védői letették a fegyvert az Azovstal üzemben, és az ukrán felső vezetés parancsára fogságba estek.

 

Mariupol védői. A Rendíthetetlenek történetei az Infopost.media és az Olenivka Families Community közös projektje – a 2022. július 28-ról 29-re virradó éjszaka Olenivkában történt terrortámadás során megsebesült és megölt hadifoglyok családjainak közössége.

Az Olenivka Családok Közössége 2023 januárjában kezdte meg működését, miután az ENSZ főtitkára feloszlatta az Olenivkai kolónián hadifoglyok meggyilkolásának kivizsgálására irányuló missziót. A közösség több mint száz embert számol fel. Az „Olenivka családok” küldöttsége már ellátogatott Genfbe, ahol az ENSZ és az ICRC képviselőivel találkoztak székhelyükön. 

Jelenleg szeretnénk többet kommunikálni a külföldi újságírókkal, élőben beszélni külföldi közönség előtt, hiszen az Olenivkai terrortámadás témája külföldön szinte ismeretlen. Örömmel osztjuk meg tanúvallomásainkat oknyomozó újságírókkal, emberi jogi szervezetekkel, és együttműködést alakítunk ki az OSINT közösségekkel. Az elkövetőket a nemzetközi színtéren akarjuk bíróság elé állítani.

Kövessen minket a közösségi médiában:
https://linktr.ee/olenivkafamilies 

 

🇺🇦 Ця публікація доступна також українською мовою: Захисники Маріуполя. Історії нескорених: Одруження на відстані, полон та невідомість

🇬🇧 This publication is also available in English: Defenders of Mariupol city. Stories by the invincible ones: Getting married remotely, captivity and the unknown

🇸🇰 Text v slovenčine: Obrancovia Mariupola. Príbehy nezdolných: Sobáš na diaľku, zajatie a neistota

 

Infopost.Media

Eljött a felelősségvállalás ideje”. Egy ukrán jogvédő beszéde a Nobel-békedíj átadásán

A történelem során először kapott ukrán jogvédő szervezet 2022-ben Nobel-békedíjat. Az idei békedíjas a Polgári Szabadságjogok Központja lett, egy olyan szervezet, amely az emberi jogokat védi Ukrajnában és külföldön. Ukrajna történetében ez az első Nobel-díj, és először volt hallható az ukrán nyelv a hivatalos díjátadó színpadáról.

Az ünnepségen Olekszandra Matvijcsuk, a Polgári Szabadságjogok Központ vezetője mondott beszédet.

Eb4be480fc6114e807ab5b2b1e251a7c

Olekszandra Matvijcsuk,
a 2022-es Nobel-békedíjat elnyert Polgári Szabadságjogok Központ
képviseletében elmondott beszéde.
Oslo, 2022. december 10.

 

Őexellenciák, Királyi Fenségek,
a Norvég Nobel-bizottság tisztelt tagjai,
Ukrajna és a világ polgárai.

Idén egész Ukrajna várta a Nobel-békedíj kihirdetését. Úgy tekintünk rá, mint az egész ukrán nép erőfeszítéseinek elismerésére, akik bátran felléptek az Európa békés fejlődésének lerombolására irányuló kísérletek ellen, továbbá úgy tekintünk rá, mint a jogvédőknek a globális katonai fenyegetések megelőzése terén végzett munkája fontosságának elismerésére.

Büszkék vagyunk rá, hogy ma először szól a hivatalos díjátadón az ukrán nyelv.

Nobel-békedíjat kapunk, miközben zajlik az Oroszország által indított háború. Ez a háború nyolc éve, 9 hónapja és 21 napja tart.

Emberek milliói számára váltak megszokottá az olyan szavak, mint a bombázások, kínzás, deportálás és szűrőtáborok. De nincsenek olyan szavak, amelyekkel ki lehet fejezni annak az anyának a fájdalmát, aki a kórház szülészeti osztályát ért támadás után elvesztette újszülött fiát. Éppen fogta a babáját, nevén szólította, etette, beszívta az illatát – és hirtelen egy orosz rakéta elpusztította számára az egész univerzumot. És most álma és olyannyira vágyott gyermeke a világ legkisebb koporsójában fekszik.

Nincsenek kész megoldások azokra a kihívásokra, amelyekkel mi és a világ szembesülünk. Az emberek különböző országokban szintén rendkívül nehéz körülmények között küzdenek a jogaikért és szabadságukért. Ezért ma legalább megpróbálom feltenni a megfelelő kérdéseket, hogy elkezdhessük ezeknek a megoldásoknak a keresését.

 


Első. Hogyan lehet helyreállítani az emberi jogok jelentőségét?


 

A második világháborút túlélő generációkat mások váltották fel. Az emberek kezdték természetesnek venni a jogokat és a szabadságot. Még a fejlett demokráciákban is egyre nagyobb súlyt kapnak azok az erők, amelyek megkérdőjelezik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elveit. De az emberi jogokat nem lehet egyszer s mindenkorra kiharcolni. A modern civilizáció értékeit meg kell védeni.

A béke, a haladás és az emberi jogok elválaszthatatlanul összefüggnek.

Az újságírókat meggyilkoló, aktivistákat bebörtönző vagy békés demonstrációkat feloszlató állam nem csak a polgárai számára jelent veszélyt. Egy ilyen állam veszélyt jelent az egész régióra és a világ egészének békéjére. Ezért a világnak reagálnia kell a rendszerszintű jogsértésekre.

Optimize

Nataliya Pinchuk, Ales Bialiatskyi fehérorosz emberi jogi védő felesége, Yan Rachynskyi „Memorial” orosz szervezet képviselője, Olekszandra Matvijcsuk, az Állampolgári Jogi Központ vezetője (balról jobbra) / Fotó: AFP-Yonhap

Az emberi jogok nem lehetnek kevésbé fontos tényezők a politikai döntések meghozatalában, mint a gazdasági haszon vagy a biztonság. Ezt a megközelítést a külpolitikában is alkalmazni kell.

Ez jól látható Oroszország példáján, amely következetesen lerombolta a saját polgári társadalmát. A demokratikus világ országai pedig sokáig szemet hunytak efölött. Továbbra is kezet fogtak az orosz vezetőséggel, gázvezetékeket építettek és folytatták a „business as usual-t”.

Az orosz csapatok évtizedek óta követnek el bűncselekményeket különböző országokban. De mindig büntetlenül maradtak.

A világ még az agresszióra és a Krím annektálására sem reagált kellőképpen, amely az első precedens volt a háború utáni Európában. Oroszország azt hitte, hogy azt tehet, amit akar.

Most Oroszország meg akarja törni az ellenállást és el akarja foglalni Ukrajnát azáltal, hogy szándékos fájdalmat okoz a civil lakosságnak.

Az orosz csapatok céltudatosan rombolnak le lakóépületeket, templomokat, iskolákat, kórházakat, tüzet nyitnak az evakuációs folyosókra, fogva tartanak embereket a szűrőtáborokban, erőszakosan deportálják a lakosságot, rabolnak, kínoznak és gyilkolnak a megszállt területeken.

Az orosz nép felelősséget fog viselni történelmének e szégyenletes lapjáért és az egykori birodalom erőszakos újjáélesztésére irányuló törekvésekért.

 


Második. Hogyan kezdjük el nevükön nevezni a dolgokat?


 

Ukrajnában az emberek mindenkinél jobban vágynak a békére. De a béke nem akkor jön el, amikor a megtámadott ország leteszi a fegyvert. Akkor ez nem béke, hanem megszállás. Civilek holttesteire bukkantunk az utcákon és a házaik udvarán Bucsa felszabadítása után. Ezek az emberek teljesen fegyvertelenek voltak.

Fel kell hagyni az elhalasztott katonai fenyegetések „politikai kompromisszumként” való álcázásával.

A demokratikus világ hozzászokott ahhoz, hogy engedményeket tesz a diktatúráknak. És ezért olyan fontos az ukrán nép törekvése, hogy ellenálljon az orosz imperializmusnak.

Nem hagyunk embereket meghalni és kínoztatni a megszállt területeken.

Az emberek élete nem lehet „politikai kompromisszum”. Harcolni a békéért azt jelenti, hogy nem engedünk az agresszor nyomásának, s megvédjük az embereket annak kegyetlenségétől.

Ebben a háborúban a szabadságért harcolunk annak minden értelmében. És mi fizetjük érte a legmagasabb árat.

Nekünk, különböző nemzetiségű ukrajnai állampolgároknak nem kell megvitatnunk a szuverén és független ukrán államhoz, valamint az ukrán nyelv és kultúra fejlesztéséhez való jogunkat.

Emberként nem szabad megalkudnunk az identitásunk meghatározásához és a saját demokratikus döntéseinkhez való jogunk terén.

A krími tatároknak és más őshonos népeknek nem kell bizonyítaniuk, hogy joguk van szabadon élni szülőföldjükön, a Krímben.

Az, hogy milyen lesz Ukrajna a jövőben, attól függ, hogyan harcolunk ma. Hogy a háború utáni országban ne ingatag struktúrákat, hanem stabil demokratikus intézményeket építhessünk.

Az értékek nem akkor határozzák meg a viselkedésünket, amikor könnyű, hanem amikor nehéz nekünk. Nem szabad az agresszor állam tükrévé válnunk.

Ez nem két állam háborúja, hanem két rendszer – a tekintélyelvűség és a demokrácia – háborúja.

Küzdünk egy olyan állam felépítésének lehetőségéért, amelyben minden ember joga védett, a kormány elszámoltatható, a bíróságok függetlenek, a rendőrség pedig nem veri le a békés diáktüntetéseket a főváros központi terén.

Le kell győznünk a háború traumáját és a vele járó kockázatokat az európai család felé vezető úton, és meg kell erősítenünk az ukrán nép választását, amelyet a Méltóság Forradalma határozott meg.

 


Harmadik. Hogyan biztosítható a béke az emberek számára szerte a világon?


 

A nemzetközi béke és biztonsági rendszer többé nem működik. A lelkiismereti fogoly, a krími tatár Szerver Musztafajev és sok más ember a jogvédő munkája miatt orosz börtönökben sínylődik.

Nekünk, jogvédőknek, akik évek óta használjuk a törvényt az emberek védelmére, nincs semmilyen jogi mechanizmusunk az orosz atrocitások megállítására. Ezért sok jogvédő kénytelen volt fegyverrel a kezében megvédeni azt, amiben hisz. Mint Makszim Butkevics barátom, aki jelenleg orosz fogságban van. Őt és a többi ukrán hadifoglyot, valamint az összes fogva tartott civilt szabadon kell engedni.

A második világháborút követően a győztesek által létrehozott ENSZ-rendszer indokolatlan engedményeket határozott meg egyes országok számára.

Ha nem akarunk olyan világban élni, ahol az erősebb katonai potenciállal rendelkező államok határozzák meg a szabályokat, akkor ezen változtatni kell.

El kell kezdenünk a nemzetközi rendszer megreformálását, hogy megvédjük az embereket a háborúktól és az autoriter rezsimektől. A biztonság és az emberi jogok tiszteletben tartásának hatékony garantálására van szükség minden állam és annak minden polgára számára, tekintet nélkül a katonai blokkokban való részvételükre, katonai potenciáljukra vagy gazdasági erejükre.

Az emberi jogoknak központi helyet kell kapniuk ebben az új rendszerben.

Ez a feladat pedig nem csak a politikusokra hárul. A politikai döntéshozók kísértésbe esnek, hogy ne keressenek bonyolult, hosszú időt igénylő stratégiákat. Gyakran úgy viselkednek, mintha a globális kihívások egy napon maguktól eltűnnének. De az igazság az, hogy ezek csak súlyosbodnak.

Nekünk, akik békében akarunk élni, a politikusok tudtára kell adnunk, hogy a világrendnek egy új architektúrájára van szükségünk.

Lehet, hogy nincsenek politikai eszközeink, de mindig megvan a saját szavunk és álláspontunk. A hétköznapi embereknek sokkal nagyobb befolyásuk van, mint gondolják.

A különböző országokban élő emberek millióinak hangja gyorsabban megváltoztathatja a világtörténelmet, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének beavatkozása.

 


Negyedik. Hogyan biztosítsunk igazságot a háború valamennyi áldozata számára?


 

A diktátorok félnek a szabadság eszméjének megerősödésétől. Ezért Oroszország megpróbálja elhitetni az egész világgal, hogy a jogállamiság, az emberi jogok és a demokrácia hamis értékek. Mert a háború alatt nem védenek meg senkit.

Valóban, a jog most nem működik. De hisszük, hogy mindez ideiglenes. Rajtunk múlik, hogy megtörjük-e a büntetlenségnek ezt a körforgását, és megváltoztatjuk-e a háborús bűnökkel kapcsolatos igazságszolgáltatás megközelítését.

Egy tartós béke, amely megszabadít a félelemtől és perspektívát ad, lehetetlen igazságosság nélkül.

Még mindig a nürnbergi peren keresztül szemléljük a világot, ahol csak a náci rezsim bukását követően ítélték el a háborús bűnösöket. De az igazságszolgáltatás nem függhet a tekintélyelvű rendszerek stabilitásától. Hiszen egy új évszázadban élünk. Az igazságszolgáltatás nem várhat.

Át kell hidalnunk a felelősség szakadékát, és minden sértett embernek esélyt kell adnunk az igazságszolgáltatásra. Amikor a nemzeti rendszert túlterheli a háborús bűnök száma. Amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság néhány kiválasztott esetre korlátozódik, vagy egyáltalán nem rendelkezik joghatósággal.

A háború az embereket számokká változtatja. Vissza kell adnunk a háborús bűnök valamennyi áldozatának a nevét. Függetlenül attól, hogy kik ők, milyen a szociális helyzetük, milyen típusú bűncselekményt és brutalitást szenvedtek el, és hogy a média és a társadalom érdeklődik-e az ügyük iránt. Mert minden ember élete számít.

A jog egy élő anyag, amely folyamatosan fejlődik. Létre kell hoznunk egy nemzetközi törvényszéket, és bíróság elé kell állítanunk Putyint, Lukasenkót és más háborús bűnösöket. Igen, ez merész lépés. De be kell bizonyítanunk, hogy a jogállamiság működik, és az igazságosság létezik, még akkor is, ha időben késik.

 


Ötödik. Hogyan válhat a szenvedélyünkké a globális szolidaritás?


 

Világunk nagyon felgyorsult, rendkívül összetetté és összefüggővé vált. Jelenleg Iránban az emberek a szabadságukért küzdenek. Kínában az emberek ellenállnak a digitális diktatúrának. Szomáliában az emberek megpróbálják visszahozni a békés életbe a gyermekkatonákat. Mint senki más, ők is érzik, mit jelent embernek lenni és megvédeni az emberi méltóságot. A mi jövőnk az ő sikerükön is múlik.

Felelősek vagyunk mindenért, ami a világban történik.

Az emberi jogok egy gondolkodásmódról tanúskodnak, a világfelfogás egy bizonyos paradigmájáról, amely meghatározza, hogy egy személy hogyan gondolkodik és cselekszik. Elveszítik az értelmüket akkor, ha a védelmüket csak a jogászokra és a diplomatákra bízzák. Ezért nem elég a megfelelő törvényeket elfogadni vagy formális intézményeket létrehozni. A társadalom értékei akkor is erősebbek lesznek.

Ez azt jelenti, hogy szükségünk van egy új humanista mozgalomra, amely az értelem szintjén együttműködik a társadalommal, részt vesz az oktatásban, tömeges támogatást nyújt, és bevonja az embereket a szabadságjogok védelmébe. Ennek a mozgalomnak egyesítenie kell a különböző országok értelmiségieit és civil társadalmait, mert a szabadság és az emberi jogok eszméi egyetemesek, és nincsenek államhatáraik.

Így képesek leszünk kialakítani egy megoldási igényt, és közösen leküzdeni a globális kihívásokat: a háborúkat, az egyenlőtlenségeket, a magánélet megsértését, a tekintélyelvűség erősödését, a klímaváltozást stb.

Így biztonságosabbá tehetjük ezt a világot.

Azt akarjuk, hogy gyermekeink ne legyenek kénytelenek átmenni háborúkon és szenvedéseken.

Felelősséget kell vállalnunk azért, hogy ne az ő vállukra tegyük azt, amit nekünk, a szüleiknek kell megtennünk. Az emberiségnek esélye van arra, hogy leküzdje a globális válságokat, és a világ megértésének új útjára lépjen.

Ideje felelősséget vállalni. Nem tudjuk, mennyi időnk van.

És mivel ezt a Nobel-békedíjat háború idején vesszük át, megengedem magamnak, hogy a világ különböző országaiban élő emberekhez forduljak és szolidaritásra kérjem őket. Önöknek nem kell ukránoknak lenniük ahhoz, hogy Ukrajnát támogassák. Elég csak embernek lenni.

 

🇺🇦 Цей текст доступний також українською мовою: “Час взяти відповідальність”. Промова української правозахисниці на врученні Нобелівської премії миру

🇷🇴 Această publicație este disponibilă și în limba română: Este timpul să ne asumăm responsabilitatea”. Discursul apărătorului ucrainean al drepturilor omului la acordarea Premiului Nobel pentru Pace

Infopost.media

 

* Ez az anyag a Re:Open Ukraine kezdeményezés keretében készült, melyet a Középeurópai Stratégia Intézete valósít meg.

A Re:Open Ukraine a Középeurópai Stratégia Intézetének projektje, mely célja: az új Ukrajna újrafelfedezése és annak megmagyarázása mind Ukrajna számára, úgy annak közvetlen szomszédai számára. A projekt három ukrajnai régióra fókuszál: Kárpátalja, Bukovina és Odessza, valamint 5 EU- es NATO-tagállamra összpontosít: Lengyelország, Románia, Magyarország Szlovákia és Csehország.


Що таке Infopost.Media?

Це суспільно-політичне видання, яке розповідає українській аудиторії про національні меншини, а їм – про сучасну Україну. Ціль Infopost.Media – посилити національний діалог та згуртованість, протидіяти дезінформації та маніпуляціям, а також повернути Україну в її рідний дім – вільну спільну мультикультурну Європу.

Odessza: kezdetben volt a Gabona

1415. május 18-án Sznyatinban a Vörös Rusz ura és örököse, Jagelló, Isten kegyelméből II. Ulászló lengyel király fogadta a konstantinápolyi pátriárka és a görög császár követeit levelekkel, és meghallgatta a kérésüket, hogy segítse meg a keresztény testvéreket Gabonával.

A Krisztus-szerető uralkodó elrendelte, hogy ezt a Gabonát a királyi Kocsubijev kikötőből szállítsák ki.

Ez az első említés arról a városról, amely négy évszázaddal később a világhírű Odessza nevet kapta. És ha a Világ az Igéből keletkezett, akkor Odessza a Gabonából

Zernopiv1

Wojciech Gerson, Jagelló fogadja a foglyokat

Egy athéni az ökumené szélén

Az ukrán sztyeppei csernozjomok stratégiai fontosságára elsőként az Athéni Tengerészeti Unió figyelt fel Kr.e. 437/436-ban.

A gabona a piramisok korszaka óta adott hatalmat az államoknak. A katonák, tengerészek, munkások stabil kenyérrel való ellátása – ez volt a feladata a magasan szervezett logisztikai rendszereknek, amelyek tulajdonképpen az akkori államok kereteit alkották.

Az alattvalók ellátási lehetőségének bővítése azok létszámának a növelését jelenti, ez pedig előnyt jelent a szomszédokkal szemben.

A Spártával való szembenállásban az athéni stratéga, Periklész úgy döntött, hogy a fekete-tengeri gabonára támaszkodik, és személyesen állt egy hatalmas flotta élére, amely átkelt három tengeren, és megmutatta Athén erejét Olbiában.

Képzeljük csak el az akkori idők legerősebb haditengerészeti flottáját, a perzsa armada legyőzőjét – ez egy lenyűgöző érv volt, amelyet az athéniak felhoztak a Dnyeper és a Déli-Bug torkolatánál élő potenciális szövetségeseiknek. Periklész közvetlenül a fő vetélytárssal vívott háború előtt szervezte meg a gabonaszállítást, és amíg volt elegendő kenyér Athénban, az Athéni Tengerészeti Unió ereje fennállt.

Hogy jön a képbe Odessza, kérdeznék önök?

A legerősebb tengeri haderő vezérének, Periklésznek ezen katonai-diplomáciai útja során a görögök által már ismert föld pereme felé utat tör magának az a csíra, amelyből Odessza kinő, egy kikötőváros, amely összeköti a gabonatermelőt és fogyasztót.

Zernopiv22

Periklész és az Athéni Akropolisz

Ezekkel a technikai lehetőségekkel a kommunikátor funkcióját Olbia látta el, melynek neve görögül Boldogot jelent.

Görög kikötők hálózata borította be a vendégszerető Fekete-tenger partvidékét, a sztyeppek lakói, a földművelő szkíták és a gazdálkodó szkíták ekét ragadtak, és ellátták Hellászt élelemmel.

Kolumbusz gabonakereskedelme

Telt az idő, Európának több kenyérre volt szüksége.

1261-ben a Genovai Köztársaság polgárai kizárólagos jogot kaptak a fekete-tengeri áruk kereskedelmére, amelyek közül a gabona volt a legfontosabb. Nem tudni, hogy a genovai Cristobal Colon meglátogatta-e a Ginestra horgonyzóhelyet a mai Odessza helyén, de a szomszédos Belgorodban legendák születtek arról, hogy Amerika leendő felfedezője hogyan vásárolt gabonát a helyi parasztoktól és kereskedőktől.

Zernopiv3

Kolumbusz és flottája

És ezekben az időkben került először említésre Kocsubijev gabonakikötője – ez lett az ukrán gabona átrakodó bázisa, amelyet bizánci, genovai és velencei kereskedők szállítottak Bizáncba, majd onnan a mediterrán országokba.

A gabonafolyosó a kora újkorban stratégiai jelentőségűvé vált, az oszmánok ezzel tisztában voltak, s az ellenőrzésük alá vonták.

Kocsubijevből Hadzsibej lesz, a helyi erőforrások fő fogyasztója pedig Isztambul.

Igazi kozákföldek

Minden szuperhatalmú birodalomban akadnak szuperkreatív lázadók és kalózok.

1660-ban Evliya Çelebi oszmán diplomata megjegyezte, hogy Hadzsibej elpusztult, és a környező területek „igazi kozákföldekké” váltak.

Zernopiv45

Hadzsibej, H. Ladizsenszkij festménye

A mai Odessza területén még egy Oba-Kerman nevű barlangvárost is említenek, amelyet a zaporizsjaiak építettek, s ez pedig alighanem a jövendő odesszai katakombák előhírnöke.

A sztyeppék feletti ellenőrzés még nem jelentette a gabonakereskedelem megszervezését, ugyanakkor kedvező feltételeket teremtett az ukránok számára a Fekete-tenger partján.

Az oszmánok rájöttek, hogy jobb a kozákokkal barátkozni, mint harcolni…

A kánsági Ukrajnánk

Már az 1670-es években a Dnyeszter és a Tiligul folyók között megjelentek a Pogyilja és Naddnyipranscsina vidékéről érkező telepesek. Tizedet fizettek a krími kánnak, a hetymannak voltak alárendelve, s kozákoknak nevezték magukat, földjüket pedig Kánsági Ukrajnának.

Ukránok tízezrei telepedtek le itt, gazdaságot alapítottak és az oszmán kikötőkön keresztül elkezdtek gabonát értékesíteni.

Hadzsibejt 1764-ben újjáépítették: világítótorony, móló, karavánszeráj a kereskedőknek és egy kávézó is megjelent itt. Az erődöt is átépítették: a középkori várerődítményeket modern földbástyákkal és ütegekkel egészítették ki. A Kujalnyicki torkolatban újraindult a sóipar. Az északi csumákok egy ígéretes kereskedelmi csomópontra figyeltek fel.

Ukránok, moldávok, tatárok, görögök, zsidók kerteket alapítottak a környéken, festői kúriákat építettek a katakombákból kivont kagylókövületből.

A leghíresebb helyi kocsma – az Asporidisa kávézó – az 1840-es években még az oszmán időkre emlékeztette az Odesszára átkeresztelt város új lakóit.

Mindez pedig a gabonának köszönhetően létezett, amely továbbra is a helyi kereskedelem fő árucikkének számított.

De a világ változott, az Újkor szelleme pedig már ott volt a levegőben.

Honnan származik az olasz tészta?

Az urbanizáció és az iparosodás gyökeresen megváltoztatta Európát. Az ipari áruk hatalmas nyereséget hoztak, az ipari munkások jobb munkakörülményeket és tisztességes ellátást követeltek.

És itt jött a képbe Odessza, mivel kiderült, hogy ez a legkézenfekvőbb tengeri kikötő, mely nem fagy be, s ahonnan ukrán gabonát lehetne szállítani.

Az új kikötőlétesítményeket és a város sakktábla-tervét Franz Devolan holland mérnök tervezte, a francia Armand Derichelier irányította a város rohamos növekedésének első másfél évtizedét, a grandiózus városi létesítmények építészei olaszok, németek, angolok és ukránok voltak.

És itt kiderült, hogy az olasz kikötőkbe exportált ukrán durumbúza a legalkalmasabb az olasz tészta előállítására!

Így az odesszai lisztből készült tészta gyorsan meghódította az olasz gyomrot, és megtöltötte az odesszai kereskedők zsebét, akik a megkeresett pénzt építkezésbe fektették.

Tészta az udvarokért és palotákért cserébe – így lehetne nevezni az éhező európaiaknak nyújtott segélyprogramot.

Mesebeli Porto-Franco

Az első Odesszáról készült dal ukrán nyelvű. Arról szól, hogy milyen hihetetlen lehetőségek nyílnak meg egy csumák előtt, aki nem tudja, mire költse a pénzét.

„És Odesszában jó élni” – énekelték a sztyeppei rakományszállítók az utcákon, a kocsmákban és a bodegákban.

És valóban, az európai áruk megfizethetőbbek voltak a városban, mert nem fizettek utánuk adót, a pénz pedig a városban maradt, mert a gabona nem folyón, hanem tengeren áramlott Európába.

A mezőgazdasági kellékek előállítása lett a helyi ipar fejlődésének fő iránya, tudományos intézmények dolgoztak a fajtadiverzitás növelésén (például Levko Szimirenko Odesszában végezte el a tanulmányait, és itt nemesítette az ismert almafajtáját), Ceres, a mezőgazdaság ősi istennője, egy búzakévével a kezében lett a város két jelképének egyike. A második Merkúr volt, a kereskedelem védnöke.

Pic1

Bár ezek nem egészen történelmi személyiségek, de mindenképp őszintébb jelképei Odesszának, mintsem a cárnő és kedvencei, akiket a késői birodalmi propaganda Odesszára kényszerített.

Ez egy külön nagy téma – hogy a 19. század végén a birodalom csődbe ment ideológiai gépezete hogyan kezdte előrángatni a Katalin-korszak naftalinos alakjait, és azt állítani, hogy Odessza fiatal város, és mindenért oroszországnak tartozik hálával.

Hiszen, bár a gabonakereskedelem virágkora Odessza esetében globális okokból az 1810-1840-es évekre esett, amikor is világméretű gabonakikötővé vált, maga a város, mint egy egyszerű számításból kiderül, régebbi mind az Orosz Birodalomnál (1721) és Moszkvai Birodalomnál (1547), mind a moszkvai nagyhercegi cím kihirdetésénél (1432).

A „nem orosz” város képe a 19. század összes forrásában megtalálható, Puskintól és Mickiewicztől Mark Twainig és Volodimir Zsabotinszkijig.

Függetlenek szabad városa

A XX. század eleje a megpróbáltatások időszaka volt Odesszában. A birodalom szemmel láthatólag haldoklott, azzal fenyegetve, hogy törmelékeivel maga alá temeti a legfőbb ukrán kikötőt.

Voltak elképzelések az önálló hajózás lehetőségéről, megjelentek olyan ötletek, miszerint Odessza legyen külön városállam, és akkor úgy élünk, mint Szingapúr. Vagy Hongkong annak idején.

Ezzel párhuzamosan erőre kaptak a városban az ukrán függetlenségpártiak: Leonyid Szmolenszkij, Ivan Lipa, Andrij Nyikovszkij, Ivan Lucenko és még sokan mások.

Ők – a kijevi haladókkal ellentétben – tisztában voltak azzal, hogy csak egy független Ukrajna képes az ukránok minden igényét kielégíteni, és csak egy ukrán Odessza lesz a biztosítéka a nemzeti önellátásnak. Ezért volt annyi odesszai személy Szkoropadszkij hetyman és az Ukrán Népköztársaság kormányának miniszteri székeiben, mert a független város e tevékeny és lelkes lakói minden tapasztalatukat és energiájukat a függetlenedési harcra fordították. A későbbi események őket igazolták, és legtöbbjüket a Kálváriára vezették.

Éhínség a gépekért cserébe

1930-as évek: ismét a gabona dönti el Odessza sorsát. A sztálini iparosodásnak ez volt a legfőbb devizabevételi forrása.

Miközben több tízmillió ember éhezett, több millió tonna gabonát exportáltak az odesszai kikötőből.

Amerikai turbinákért, német gépekért, francia motorokért cserébe. Többmillió emberéletért cserébe.

Ez volt az erőművek, vízművek, hidak és gyárak ára, amelyeket a hibbant megszálló most oly gondosan dekommunizál.

Gabonamegállapodás az ördöggel

Odessza többévszázados története a gabonával kezdődött, azzal folytatódott, és nehéz elképzelni Odesszát a gabona nélkül.

Sem a háború, sem a Kreml ördöge nem tudja megállítani az ukrán kenyér szállítását a világ éhezői számára.

És manapság egyre inkább világossá válik, hogy Odessza nélkül nincs Ukrajna, gabona nélkül nincs Odessza. Örökkön örökké. Ámen.

 

Volodimir Pivtorak, történész, az InfoPost.Media számára

 

Ця публікація доступна також українською мовою: Одеса: спочатку було Зерно

Această publicație este disponibilă și în limba română: Odesa: mai întâi au fost Cerealele

 

* Ez az anyag a Re:Open Ukraine kezdeményezés keretében készült, melyet a Középeurópai Stratégia Intézete valósít meg.

A Re:Open Ukraine a Középeurópai Stratégia Intézetének projektje, mely célja: az új Ukrajna újrafelfedezése és annak megmagyarázása mind Ukrajna számára, úgy annak közvetlen szomszédai számára. A projekt három ukrajnai régióra fókuszál: Kárpátalja, Bukovina és Odessza, valamint 5 EU- es NATO-tagállamra összpontosít: Lengyelország, Románia, Magyarország Szlovákia és Csehország.

Miért fontos Ukrajna győzelme a világ számára? 10 ok Timothy Snyder amerikai történésztől

Timothy Snyder, a Yale-i Egyetem professzorának felszólalása a Kijevi Biztonsági Fórum meghívására, 2022. május 8.

Timothy Snyder vagyok, történész. Meghívást kaptam, hogy beszéljek Önökkel az ukrán győzelem jelentőségéről.

Idén májusban mindannyian a győzelemre, vagy legalább a háború végére gondolunk. Beszélek Önöknek ennek a háborúnak a jelentőségéről, hogyan érhet véget ez a háború és hogyan kell véget érnie.

Тімоті Снайдер

Tíz okot szeretnék felhozni arra, hogy miért kell az ukrán győzelem paradigmájában gondolkodnunk.

Tíz ok, hogy miért fontos az ukrán győzelem nemcsak az ukrán állam, hanem a világ számára is.

Az első ok kulcsfontosságú: meggyőződésem szerint Ukrajna győzelme az egyetlen módja a béke elérésének. Nyilvánvalóan minden épeszű ember azt akarja, hogy ez a háború véget érjen. Meggyőződésem, hogy Ukrajna győzelme az egyetlen útja annak, hogy hogyan érhet véget ez a háború. Oroszország győzelme további orosz agresszióhoz vezetne. Ukrajna kapitulációja az orosz kegyetlenségek folytatását jelentené ukrán földön. Úgy gondolom, hogy a háború csak Ukrajna győzelmével, vagyis Ukrajna harctéren elért sikerével érhet véget, ami arra késztetné Oroszországot, hogy megértse: a tárgyalások az ő érdekeit szolgálják.

Másodszor, úgy gondolom, hogy Ukrajna győzelme fontos a régió biztonsága szempontjából. Az ukránok védelmének egyetlen módja az ukrán győzelem. Ugyanakkor ez a balti államok népeinek, továbbá Lengyelországnak, Romániának, Moldovának is nagyon fontos, hogy az orosz agresszió ne járjon sikerrel.

A harmadik ok, hogy miért fontos Ukrajna győzelme, mindenekelőtt a saját polgáraira vonatkozik. Nincs más módja az ukrán állampolgárok megvédésének, mint Ukrajna győzelme. Amíg a háború folytatódik, az orosz megszállás alatt ukránokat deportálnak, egyéb atrocitások érik őket, a meg nem szállt területeken pedig ukránok sokasága szenved az ágyúzásoktól és bombázásoktól. A 40 millió ukrán biztonságának egyetlen módja a háború befejezése, a háború befejezésének pedig az egyetlen módja Ukrajna győzelme.

A negyedik ok véleményem szerint nagyon fontos, és ez a demokrácia védelmére vonatkozik. Ez a háború azért zajlik, mert Ukrajna egy demokrácia. Ez a kiszámíthatatlan politikai rendszer, amely kiszámíthatatlan vezetők kiszámíthatatlan kombinációit szüli. És ez a kiszámíthatatlanság annyira elviselhetetlen Putyin és az orosz rezsim számára. Tehát egy újabb ok arra, hogy miért kell Ukrajnának győznie: a demokrácia védelme.

Ugyanakkor meggyőződésem szerint – és ez az ötödik pont – ez általánosan fontos a demokráciák számára. Ha Oroszország megnyerné ezt a háborút, az nagy győzelmet jelentene a demokráciát ellenző valamennyi erőnek, mindazoknak, akik ilyen vagy olyan erőszakot akarnak alkalmazni a demokráciák megdöntésére. Ukrajna győzelme azok győzelme, akik hisznek a törvényben, választásokra és a vezetőik felelősségre vonására törekednek. Fontos ez főleg azoknak, akik hajlandóak ezért kockázatot vállalni.

Ehhez kapcsolódik a hatodik ok. Ukrajna győzelme egy hagyományosan perifériásnak és gyarmatosítottnak tekintett állam győzelmét jelentené egy olyan erő fölött, amely magát központnak és birodalomnak tekintette. A birodalmi háborúk, mint azt a XIX. és a XX. század történetéből jól ismerjük, a politikai fejlődés bizonyos szakaszaira esnek. A birodalmi háborúk mindaddig folytatódnak, amíg a birodalmi erők biztosak abban, hogy meg tudják nyerni azokat. Az európai és más erők mindig eljutottak odáig, hogy rájöttek arra, hogy a birodalmi háború kimeríti őket, és ez nagyon jó. Mivel jelenleg birodalmi háború zajlik, amelyben az orosz vezetők azt állítják, hogy az ukrán nép és az ukrán állam nem létezik, Ukrajna győzelme már csak azért is fontos, hogy megvédje a következő alapelvet: minden nemzet egyenlő, az államok pedig tiszteletet érdemelnek. Más szóval, Ukrajna győzelme újabb lendületet ad a posztimperialista világnak.

Dayosh Kiev

Ha a posztimperialista világról beszélünk, Ukrajna győzelme fontosságának hetedik oka a második világháború emlékével kapcsolatos. Putyin számára a második világháború tanulsága az, hogy még több háborúra van szükség. Putyin számára a fasizmus feletti győzelem tanulsága az, hogy több fasizmusra van szükség. Putyin számára az imperializmus kudarcából levont tanulság az, hogy több imperializmusra van szükség. Putyin számára a második világháború tanulsága az, hogy a fasizmus szó bármit jelenthet, amit csak akar, és ez a szó gyűlöletbeszédként használható azokkal szemben, akiket ellenségének választott. A második világháború ezen olvasata nem győzhet.

Ma, ahogyan a háború folytatódik, fontos azt a második világháború fényében szemlélnünk, ahogy ez gyakran megtörténik. Többek között érdemes lehetőségként tekinteni rá azon értékek védelmére, amelyeket ez a háború megerősített vagy meg kellett hogy erősítsen. Például a másság toleranciája, a jogállamiság és a pluralizmus fontossága, a demokráciák közötti együttműködés fontossága.

Nyolcadik. Meggyőződésem, hogy Ukrajna győzelme nagyon fontos Oroszország jövője szempontjából. Szeretném hangsúlyozni: nem várom el az ukránoktól, hogy gondoljanak erre a tényezőre. Viszont mindannyiunk számára, akiknek fontos Európa és a világ biztonsága, nem mindegy, hogy milyen Oroszország mellett fogunk élni az elkövetkező évtizedekben. Ahhoz, hogy Oroszország úgymond normális országgá váljon, amelyben Oroszország érdekei jelentőséggel bírnak a vezetés számára, nagyon fontos, hogy Oroszország vereséget szenvedjen ebben a háborúban. Nagyon fontos, hogy az oroszok ne fogják fel többé földgyűjtésnek a nemzetközi politikát teljesen hamis mítoszok alapján. Fontosnak tartom, hogy az oroszok és a jövőbeli orosz kormány inkább Oroszország jövőjére és valós érdekeire gondoljon. És bár szeretném, ha egyáltalán nem lenne háború, a csatatéren való vereség előrelépés lenne egy ilyen típusú Oroszország számára. Egy olyan Oroszország, ahol a polgárok imperializmus nélkül gondolkodhatnak a jövőről. Oroszország, ahol a múlt nem válik mítosszá, amely olyan erősen befolyásolja a jelen döntéseit. Oroszország, ahol lehetséges az érdekek és a jövő figyelembevétele.

Kilencedik. Ukrajnának győznie kell, mert mint tudjuk, Ukrajna egy óriási élelmiszertermelő ország a világ többi része számára. A huszadik század történetében Ukrajna a csernozjomjai miatt minden oldalról gyarmatosítás tárgya volt. A jelenlegi háborúban azt látjuk, hogy Oroszország elsajátítja az ukrán élelmiszereket, és blokkolja az ukrán mezőgazdasági termékek exportját szerte a világon. Ha a háború folytatódik, Afrikában és szerte a világon az emberek egy lehetséges, majd valós élelmiszerhiánnyal szembesülhetnek. Ez nemcsak éhínséghez és halálhoz vezethet, hanem politikai instabilitáshoz is. Ukrajna győzelme és a világkereskedelem újraindítása ezt megakadályozná.

A tizedik pont, amely valamilyen módon összefoglalja az összes előzőt. Ukrajna győzelme nemcsak az ukránokat, hanem mindnyájunkat segítene abban, hogy figyelmünket a jövőre fordítsuk. Az orosz propagandával az a probléma – és ez mindannyiunkra jellemző, bár enyhébb formában –, hogy kizárólag a múltra épül. Olyan történelmi pillanatok keresésére épül, amikor nekünk igazunk volt, a többieknek pedig nem. Nem erre van szükség. Mindannyiunknak szüksége van jövőre. Szükségünk van a jövő politikájára, olyan eseményre, amely kizökkent a rutinból, és a jövő felé mutat. Nagyon fontosnak tartom, hogy az európaiak és mások segítsenek jövőt kínálni az ukránoknak a háború után – az EU-tagság és a hathatós segítség tekintetében, amely lehetővé teszi Ukrajna újjáépítését.

Ez viszont egy kétirányú folyamat. Ha nyitottak vagyunk arra, ahogyan Ukrajnára és erre a háborúra tekintünk, láthatjuk, hogy az ukránok számunkra is jövőt kínálnak.

Ha az ukránok nem harcolnának, ha kapitulálnának, a jövőnk, a demokráciák jövője most nagyon borús lenne.

Az ukránok harcukkal időt adnak más demokráciáknak.

Azt hiszem, ezt az időt arra kellene használnunk, hogy a jövőre gondoljunk. Nemcsak arról a jövőről, amikor Ukrajna az együttműködés különböző formáiban csatlakozik más demokráciákhoz, hanem a tágabb értelemben vett jövőről is, amikor – és ezt Ukrajna győzelme is bizonyítja – fontosak az egyéni tettek, az emberek vállalhatják a felelősséget, a lehetőségek határa szélesebb, mint gondolnánk, és a jövőben bekövetkező események jobbak lehetnek, mint gondolnánk.

Ukrajna és az ukrán győzelem ezt az utat mutatja nekünk.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ця публікація доступна також українською мовою: Чому перемога України важлива для світу? 10 причин від американського історика Тімоті Снайдера

This column is also available in English: Why the Ukrainian Victory is Important for the World? 10 reasons from the American historian Timothy Snyder

 

InfoPost.Media

Ukrajna elindította a United24- et, egy globális kezdeményezést a győzelem és az ország újjáépítés érdekében

Volodimir Zelenszkij elnök bejelentette a United24 platform elindítását, amelyen keresztül a világ minden tájáról származó emberek adományozhatnak Ukrajna számára.

A United24 egy globális kezdeményezés. Célja, hogy egyesítse a világ minden tájáról az embereket, akik segíteni akarnak Ukrajnának. Az United24 lehetővé teszi, hogy egyetlen kattintás segítségével adományozni lehessen bármely országból.

„Mindenki egyetlen kattintással adományozhat bármely országból. Ezek lehetnek egyéni tudatos állampolgárok, vállalkozók és technológiai vállalatok. Nap mint nap harcolunk az ellenséggel, harcolunk a szabadság és a demokrácia értékeiért, és a United24 lesz az a digitális szolgáltatás, amely az egész civilizált világot egyesíti Ukrajna támogatására” – mondta az elnök.

United

Az Elnöki Hivatal hangsúlyozza, hogy a platformon keresztül kapott pénzügyi támogatást három területen osztják szét:

– Védelem és aknamentesítés

– Humanitárius és orvosi ellátás

– Ukrajna újjáépítése

Minden pénzeszközt az Ukrán Nemzeti Bank megfelelő minisztériumokhoz rendelt számláira irányítanak. Az adománygyűjtési jelentéseket 24 óránként kapja meg az Ukrán Nemzeti Bank. A minisztérium hetente egyszer beszámol az adományok elosztásáról.

Denis Shmihal miniszterelnök szerint az állam már alakítja az új Ukrajna jövőképét.

 


Ukrajna visszaépítésének két dimenziója lesz: regionális és parametrikus


 

„Regionális – amikor a partnerországok, testvérvárosok vagy vállalatok segítenek egy adott ukrán város vagy régió újjáépítésében. Például Dánia hozzájárult Nikolaev helyreállításához. Bergamo, Olaszország – Bucha helyreállításávall segít” – mondta a miniszterelnök.

Shmihal szerint a parametrikus megközelítés a Nemzeti Újjáépítési Tanács programja, amely a gazdaság bizonyos ágazataiban kidolgozza az újjáépítés és átalakítás sajátosságait.

„A világon mindenki adományozhat, és segíthet Ukrajnának a szabadságáért való harcában. Összevoni akarjuk a világot államunk támogatásával. Hétköznapi emberek, jótékonysági alapítványok, nemzetközi cégek, szerte a világon. A platform létrehozása azért is szükséges, hogy az összegyűlt források felhasználása során maximális átláthatóságot és nyitottságot tanúsítsunk: hova és kinek irányulnak a segítségek” – zárta beszédjét a miniszterelnök.

Ukrajna számára adományt átutalni a u24.gov.ua. weboldalon keresztül lehetséges.

Bármilyen hozzájárúlás – egy lépés Ukrajna győzelméhez!

 

Ця публікація доступна також українською мовою: Україна запустила United24 – глобальну ініціативу по збору коштів для перемоги та відбудови держави

Această publicație este disponibilă și în limba română: Ucraina a lansat United24, o inițiativă globală de strângere de fonduri pentru victorie și reconstrucție

 

InfoPost.Media

Magyarország, Németország és Grúzia: az Ukránok kételkednek az európai tagállamok barátságában

Az ukránok többsége egyértelműen ellenségnek nevezte Oroszországot és Fehéroroszországot, az Oroszországgal kapcsolatos döntés példátlanul egyhangúnak bizonyult. A barátok között – szinte minden európai ország, de nem mindegyik kap egyértelmű támogatást.

Ezt bizonyítja a „Rating” szociológiai csoport ukrán állampolgárok körében végzett reprezentatív közvélemény-kutatásának eredménye, amelyet március 18- án, Oroszország Ukrajna elleni háborúja közepette végeztek.

Így a közvélemény-kutatás eredménye szerint az ukrán állampolgárok 95%-a „egyértelműen ellenségnek” tartja Oroszországot. 3% „meglehetősen ellenségesnek”, 1% „semlegesnek” és „nehezen megválaszolhatónak” nevezte. A túlnyomó többség (52%) egyértelműen ellenségesnek tartották, február 24-e után Fehéroroszországot. További 32% „inkább” ellenségnek találja.

Hu

Ez nem meglepő, hiszen az Activegroup március 11-14-én végzett közvélemény- kutatása szerint az oroszok többsége támogatja Oroszország hadi agresszióját más európai országok ellen (86,6%).

Az ukránok Kínához való hozzáállását semlegesnek határozták meg – a válaszadók 63%-a gondolja így, a válaszadók 15%-a nevezte ellenségesnek.

Lengyelország jóvolta az ukránok rokonszenvét

Azok az országok körében, akiket Ukrajna barátainak tart, nem ilyen egyértelmű a helyzet. Így Lengyelország a nemzeti szimpátiák vitathatatlan vezetője lett. A megkérdezett ukránok 79%-a „egyértelműen barátságosnak”, további 17% pedig „inkább barátságosnak” nevezte az országot.

Ezt az eredményt befolyásolta a március 6-án elhangzott közvetlen gázimport engedélyezéséről szóló hírek, valamint Lengyelország nemzetközi szintű támogatása. Március 18-án kezdeményezett egy békefenntartó misszió bevezetését Ukrajnában, amelyről a következő brüsszeli NATO-csúcson is szó lesz.

A legtöbb preferenciát Lengyelország szerezte, a lojális menekültpolitikája végett. A háború kezdete óta több mint 2 millió ukránt fogadtak be. Biztosítva a maradási lehetőséget, valamint munkavégzési engedélyt és elhelyezkedési lehetőséget.

Nyilvánvalóan a Kreml sem hagyhatta figyelmen kívül az ukrán és a lengyel nép közötti kölcsönös bizalom növekedését. Ezért úgy döntöttek, hogy befolyásolják ezt a barátságot azzal, hogy elindítanak egy tézist arról, hogy Lengyelország egy

békefenntartó művelet leple alatt átveheti az irányítást Nyugat-Ukrajna és Lemberg felett.

Emellett Litvánia, az Egyesült Királyság és többek között az Ukrajnával „egyértelműen jó kapcsolatban lévő” Egyesült Államok 85-88 százalék támogatást kapott.

Semlegesség vagy „baráti kapcsolat az adott helyzet végett”

Az európai országok között azonban voltak olyanok is, akiket az ukránok nehezen neveztek barátjának. A szomszédos Magyarország meglehetősen élesen kiemelkedik közülük – a válaszadók mindössze 13 százaléka tudta „egyértelműen barátságosnak” nevezni. A válaszadók további 45%-a barátinak minősítette Magyarországot. Az ukránok 12 százaléka ugyanakkor ellenségesnek tartja Magyarországot Ukrajnával szemben.

Megjegyzendő, hogy Magyarországon a parlamenti választások előestéjén az ukránokkal szemben is felemás a hozzáállás, gyakran politikai preferenciák miatt. Például a kormánypárt szavazóinak negyede, Orbán Viktor „Fidesz” magát az ukránokat okolja a háborúért.

Ezzel összefüggésben érdemes felidézni a Közép-Európai Stratégiai Intézet és a Kucheriv Foundation for Democratic Initiatives közös ukrán kutatásának eredményeit, amely az ukránok közép-európai országokhoz való viszonyát kívánta tanulmányozni.

Akkor a megkérdezett ukránok 15,3%-a nyilatkozott úgy, hogy Magyarország ellenséges Ukrajnával szemben, ebből 2% – nagyon, 13,3% – pedig inkább ellenséges. A Budapesti magyar nemzeti kisebbség támogatásának politikáját az ukránok 41,4 százaléka úgy jellemezte, hogy „felkészülés e területek esetleges Magyarországhoz csatolására, elcsatolására és megszállására”.

Az ukrán állampolgárok Németországhoz való viszonyával kapcsolatos helyzet az Európai Uniót és a Bundestagot is különösen elgondolkodtatja.

Hu 2

Így a válaszadók 57%-a barátjának tekinti Németországot, további 33%-uk semlegesnek tartja. A válaszadók 6%-a azonban ellenségnek nevezi.

Egy szociológiai felmérés eredményei szerint Ukrajna kétes barátai között Grúzia a harmadik. Az ukrán események és a grúz kormány döntései fényében az ukrán állampolgárok 54%-a hisz a barátságában, további 33%-uk pedig úgy véli, hogy Grúzia Ukrajnához való hozzáállása semleges.

Hozzá kell tenni, hogy a „Rating was” nevű csoport közvélemény-kutatását március 18-án végezték Ukrajna 18 éves és idősebb lakossága körében, az ideiglenesen megszállt Krím és Donbász területei kivételével minden régióban telefonos interjúval. Minta – 1000 válaszadó.

 

InfoPost.Media

Ljubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete: Aki hallgat, az agresszort támogatja

Ukrajna forgatókönyve az, hogy Oroszországot a feszültség csökkentésére, a csapatok kivonására és a békés rendezésre való átállásra kényszerítse. Oroszország terve az, hogy tovább fokozza a helyzetet Ukrajna destabilizálására. Vélemény.

Ma, akárcsak 2014-ben, amikor Oroszország hirtelen megszállta a Krímet és katonai agressziót indított Kelet-Ukrajnában, a világ figyelme ismét Ukrajnára irányul. És a fő kérdés – lesz-e háború?

Valójában a háború már 8 éve tart és sokan már kezdenek megfeledkezni róla.

Любов Непоп

Most azonban Moszkva emeli a tétet: 130 000 katonát és felszerelést telepített határunk közelébe, és folyamatosan növeli ezek létszámát, hadgyakorlatot indított Fehéroroszországban, valamint haditengerészeti gyakorlatok ürügyén bejelentette a Fekete- és Azovi-tenger, illetve a Kercsi-szoros jelentős területeinek lezárását, blokkolva ezzel kikötőinket.

Oroszország nem tartja be a minszki megállapodások biztonsági követelményeit, ami alapvető a rendezéshez. Еhelyett kényszeríti Ukrajnát, hogy közvetlenül tárgyaljon az általunk nem kontrollált kelet-ukrajnai régiók ún. „képviselőivel”, akiket Moszkva irányít, hogy azt mondhassa, Oroszország nem résztvevője, hanem közvetítője ennek a konfliktusnak, továbbra is előadhassa azt a meséjét, hogy ez „polgárháború Ukrajnában” és nem orosz-ukrán háború. Moszkva azt követeli, hogy ezek a területek autonómiát kapjanak, ne pedig a reintegrációhoz szükséges speciális státuszt, hogy rajtuk keresztül befolyásolni tudja Ukrajna döntéseit és sorsát.

Oroszország, háborút folytatva Ukrajna ellen, azt követeli, hogy az Egyesült Államok és a NATO nyújtson számára biztonsági garanciákat.

Azután, hogy 2014-óta legyilkolt majdnem 14 ezer ukránt, Oroszország azt követeli, hogy ne adjanak Ukrajnának fegyvereket, megfosztva így országunkat a védekezés lehetőségétől.

Oroszország el akarja venni Ukrajnától a NATO-tagsághoz való jogát, hogy semlegesként egyedül maradjunk azzal az Oroszországgal, amely aktívan terjeszti azt a valótlan szemléletet, hogy az oroszok és az ukránok „egy nép”, következésképpen az ukránoknak nincs szükségük külön államra.

Ugyanakkor a Kreml étvágya nem korlátozódik Ukrajnára. Moszkva megpróbálja átrajzolni az egész európai biztonsági architektúrát,

és újra befolyási övezetekre osztani Európát. Ennek érdekében Oroszország azt követeli, hogy a NATO állítsa vissza az 1997-es állapotokat, vagyis a posztszocialista országok – köztük Magyarország – csatlakozása előtti helyzetet.

Ukrajna Európa szerves része, nemcsak földrajzilag és történelmileg, hanem kulturálisan és szellemileg is. Az „Euromajdan” nem az amerikaiak által szervezett „puccs” volt, hanem az ukránok többségének azt a vágyát valósította meg, hogy szabad és demokratikus államban éljenek. És mi nem mondunk le erről a vágyunkról.

Putyin egyszer azt mondta, hogy a Szovjetunió összeomlását tartja a legnagyobb tragédiának. Fehéroroszország de facto beolvasztására irányuló jelenlegi lépései a szövetségi állam létrehozásával, az Ukrajna elleni agresszió további eszkalációjának veszélye, követelései befolyásának helyreállítására egyes európai országokra – nem más, mint Putyin „keresztes hadjárata” a Szovjetunió reinkarnációjáért.

A világ legtöbb országa végre belátta, milyen veszélyes a Kreml politikája, és megértette, hogy az agresszornak adott válasznak határozottnak és keménynek kell lennie.

Természetesen, minden országnak megvannak a maga nemzeti érdekei. De Közép-Európában egy új, teljes körű háború fenyegetésével szemben minden másodlagos és gyakran légből kapott magyarázatot el kell utasítani, és határozott nemet kell mondani az agresszióra, a zsarolásra, az erő alkalmazására és az erőszakos fenyegetésre.

Ukrajna nem akar háborút és nem akarta azt 2014-ben sem.

De amikor megtámadnak, ez az akarat nem számít. Megvédjük hazánkat, még egy nagyszabású támadás esetén is.

Ma az ukrán társadalomnak a hadseregbe vetett bizalma a legmagasabb, 72 százalék, a második helyen pedig az önkéntesek állnak, 68 százalék. Ezzel együtt a lakosság 45 százaléka kész fegyverrel a kezében megvédeni hazáját, ami rekordnak számít.

Mi a diplomáciai utat választjuk inkább, de a diplomácia akkor győzhet, ha képesek vagyunk megvédeni a hazánkat, a partnereink támogatásával. Csak szóbeli támogatás és a béke vágya nem elég ahhoz, hogy megállítsuk az állig felfegyverkezett agresszort. Ukrajnának konkrét támogatás kell a védelmi kapacitása növeléséhez, eltökéltség a komoly szankciók bevezetésére Oroszország ellen, közös fellépés az orosz kiber- és információs támadásokkal szemben, valamint azon orosz próbálkozások elhárítása, hogy belülről is destabilizálják és gazdaságilag gyengítsék Ukrajnát.

Ha Oroszország tudja, hogy az ukrán népnek nemcsak eltökéltsége és motivációja, hanem fegyverei is vannak a védekezéshez, akkor kisebb lesz az eszkaláció valószínűsége, mert az ára túl magas lehet Moszkva számára. Ukrajna fegyverekkel való ellátásának megtagadása Oroszország győzelmi reményeit, következésképpen támadási étvágyát erősíti. Éppen ezért fegyverekkel segítve minket partnereink csökkentik az eszkaláció veszélyét.

Annak a tudata Moszkva számára, hogy támadás esetén azonnal kemény és fájdalmas szankciócsomagot kap, szintén fontos visszatartó erő. Ezeknek a szankcióknak már most készen kell állniuk, hogy Oroszország tudatában legyen a büntetés elkerülhetetlenségének, és ne reménykedjen egy „villámháborúban”, amelynek során az EU-nak egyszerűen nem lesz ideje gyorsan megállapodni a szankciókról. A szigorú szankciók előkészítésének elmaradása, valamint ezek bevezetésének elutasítása azt jelenti, hogy Oroszország reményt kap a büntetlenségre.

Az elmúlt hónapokban Kijev a támogató látogatások központjává vált. Az Oroszországgal folytatott párbeszéd is – a „semmit Ukrajnáról Ukrajna nélkül” elve alapján – a katonai eszkaláció veszélyét csökkenti. Megmutatjuk, hogy az Ukrajna és nyugati szövetségesei megfélemlítésére irányuló orosz provokációk nem működnek, és egységesek maradunk.

Természetesen, egyesek azt mondják, minek kell ez az egész, talán jobb lenne megadni Oroszországnak, amit kér. Ukrajna semlegessége és föderalizációja nem olyan nagy ár a békéért, különösen, ha Oroszországról van szó, amely gázzal látja el Európát. Miért ne próbálunk meg megállapodni a békéről bármilyen áron?

A válasz egyszerű: mert ez nem fog működni. És nem csak azért, mert az ukránok harcolni fognak az országukért.

Megállította-e Hitler agressziós terveit az 1938-as müncheni megállapodás? Mi lett a sorsa az 1994-es Budapesti Memorandumnak, amellyel Oroszország kötelezettséget vállalt területi integritásunk tiszteletben tartására? 2014-ben Ukrajna semleges volt – de ez nem állította meg az orosz inváziót. Ne tápláljunk tehát illúziókat, hogy most másképp lesz. Egyébként ma még a növekvő feszültségek ellenére is Ukrajna NATO-tagságát Ukrajna lakosságának 54 százaléka, az EU-tagságot pedig 58 százaléka támogatja.

A müncheni megállapodás után Churchill azt mondta:

Ha egy ország a szégyent választja a háború és a szégyen között, akkor háborút és szégyent is kap.

Ma ez a választás úgy hangzik, mint az értékek és a pragmatizmus közötti választás. Ha megengedjük Oroszországnak, hogy figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogot, elfogadjuk Ukrajna egy részének megszállását, egyetértünk a befolyási övezetek újraosztásának követelésével, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk mindezt – ez az értékek feladását fogja jelenteni az úgynevezett pragmatizmus javára. Ha ezt megtesszük, holnap nem lesznek sem értékeink, sem pragmatizmusunk, háború viszont igen.

A mai feszültséget Moszkva váltotta ki, amely követeléseivel zsarolja a világot, nukleáris fegyverekkel fenyeget. Ma csendben maradni, és nem szembeszállni Moszkva arra irányuló kísérleteivel, hogy elfoglalja Ukrajnát, és megfossza saját sorsához és saját jövőjéhez való jogától – az agresszor oldalán való játékot jelenti. Attól, hogy gondolni sem akarunk a háborúra, az még nem tűnik el. A további orosz támadást csak aktív tettekkel lehet elkerülni, amelyek annak a megértésén alapulnak, hogy Oroszország agresszor, Ukrajna pedig az orosz agresszió áldozata, amelynek szüksége van gyakorlati támogatásra és nem csak szavakra.

Van, aki úgy gondolja, hogy ma a háború messze van. De emlékezzünk Martin Niemöller német lelkész szavaira a nácikról: „Először a zsidókért jöttek. Nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Majd a kommunistákért jöttek. Hallgattam, mert nem voltam kommunista. Majd a szakszervezeti képviselőkért jöttek. Hallgattam, mert nem voltam szakszervezeti képviselő. Aztán értem jöttek. És nem maradt senki, aki szólt volna értem.”

Lesz-e teljes körű offenzíva? Mindent megteszünk, hogy elkerüljük. Törekvéseink sikere partnereink elszántságán is múlik. Mi megőrizzük nyugalmunkat és felkészülünk minden forgatókönyvre.

Ukrajna forgatókönyve az, hogy Oroszországot a feszültség csökkentésére, a csapatok kivonására és a békés rendezésre való átállásra kényszerítse. Oroszország terve az, hogy tovább fokozza a helyzetet Ukrajna destabilizálására.

Ukrajna továbbra is mindent megtesz, hogy megakadályozza az orosz agresszió eszkalációját, és helyreállítsa területi integritását és békéjét. Partnereink választhatnak – segítenek ebben, vagy csendben maradnak, és megvárják, amíg értük jönnek. A segítségnyújtás melletti döntés – Európa biztonsága melletti döntés, ami Ukrajna biztonsága nélkül elképzelhetetlen. Ideje cselekedni, nem pedig pánikba esni vagy behunyni a szemünket.

 

A szerző Ukrajna budapesti nagykövete Ljubov Nepop

InfoPost.Media

a cikk magyar változata a HVG.hu jelent meg.


Що таке Infopost.Media?

Це суспільно-політичне видання, яке розповідає українській аудиторії про національні меншини, а їм – про сучасну Україну. Ціль Infopost.Media – посилити національний діалог та згуртованість, протидіяти дезінформації та маніпуляціям, а також повернути Україну в її рідний дім – вільну спільну мультикультурну Європу.

Hogyan tanulták a kárpátaljaiak az államnyelvet?

Kárpátalja lakosai két vagy akár három nyelven is beszélnek. Ám gyakran előfordul, hogy ezen a listán nem szerepel az ukrán nyelv. Az államynelv ismerete azonban nagyban könnyíti az életet:felvételt lehet nyerni a felsőfokú tanintézményekbe, állami intézményekben lehet dolgozni vagy forditásokat készíteni. Úgy döntöttünk, hogy megvizsgáljuk, két kárpátaljai lakos hogyan sajátította el az államnyelvet és boldogul vele a mindennapi életben.

Gál Stefániának magyar gyökerei vannak. Gyerekkorában két nyelv vette korül: a magyar és az ukrán. A lány elméselte, hogyan és milyen nyelven folynak a beszélgetések a családjában , illetve melyik nyelvet választotta a tanuláshoz.

Штефанія Гал 

„Magyarországon születtem, de Kárpátalján nőttem fel. Jelenleg Ungváron élek a családommal. Szüleim magyar és ukrán nyelven is beszélnek. Édesanyámmal többnyire ukránul, édesapámmal pedig magyarul beszélek. Ez adott lehetőséget számomra, hogy megfeleően elsajátítsam mindkét nyelvet, valamint akadálymentesen tanuljak ukrán tannyelvű iskolában 11 éven keresztül. Az osztálytársaimmal ukránul beszélgettem, de sok olyan barátom van, akivel magyarul beszélgetek”, – mesélte.

A lány elmondása szerint, az alsó tagozat elvégzése után volt választása, hogy ukrán vagy magyar tannyelvű iskolában folytassa tanulmányait. Ő az ukrán tannyelvűt választotta. Jelenleg az Ungvári Nemzeti Egyetem harmadéves hallgatója  „Nemzetközi kapcsolatok” szakirányon.

„Az iskola elvégzése után megértettem, hogy sokkal jobban beszélem az ukrán nyelvet mint a magyart. A felvételi során fontos szerepe volt a külső független tesztelés eredményének. Ukrán nyelvből és irodalomból például 183 pontot szereztem ”, – magyarázta Stefánia. 

Elmondása szerint, a nyelvek ismerete lehetőségeket ad  fordítási tevékenység folytatására, kirándulások szervezésére, illetve az ukrán kultúra külföldiekkel való megismertetésére is.

Каміла Горват

Egy másik hősünk Horváth Kamilla, aki Ungváron született és nőtt fel. 

„Az iskolában jól tanultam. A tanáraim segítettek az ukrán nyelv tanulásában, biztosították az oktatóanyagokat, hogy még jobban elsajatítsam a szabályokat és a nyelvet egyaránt. Szerencsém volt, ugyanis az ukrán nyelvet könnyen el tudtam sajátítani. Ez nagy örömmel töltött el engem és a szüleimet is. A tanárok tehetséges tanulónak tartottak ”, – emlékszik vissza Kamilla.

Ebben az évben bachelor diplomát szerzett az Ungvári Nemzeti Egyetemen. 

„Természetesen a felvételi során az ukrán nyelv ismerete nagyon fontos. A helyes és a pontos nyelvhasználat az előadók és csoporttársákkal való kommunikáció során elengedhetetlen. Nagyon fontos az egyetemi tanulmányok során helyesen megérteni a tananyagot, illetve a vizsgaidőszak alatt nem izgulni. Júliusban bachelor diplomát szereztem szociális munka szakirányzaton ”, – meséli hősünk. 

Kamilla úgy véli, hogya z ukrán nyelv ismerete nem csupán a tanulás szempontjából fontos. 

„Ukrajnában élek, ezért hasonlóan a többi állampolgárhoz, nekem is beszélnem kell az államnyelvet. Ily módon tudjuk kimutatni a tiszteletet országunk felé, illetve hazaszeretetből is példát tudunk mutatni”, – véli a lány.

Az ukrán nyelv ismerete lehetőséget ad a külső független tesztelés sikeres letételére,elősegíti a bejutást a kiszemelt egyetemre, munkalehetőséget ad bármilyen szférában az ország bármelyik szegletében. Az ukrán nyelv sikeres tanulása azonban nagyban függ a tanulótól valamint a közeliek támogatásától is. Azonkívül, hogy a nemzeti kisebbségek képviselőinek lehetőségük van anyanyelvükön tanulni, számos lehetőség van az ukrán nyelv tanulásásra is. Például a „Tanuljunk együtt” proekt számos ilyen módszert sorakoztat fel. Már levezetésre került néhány #BombeZNO néven futó nyelvi tábor a kárpátaljai és a csernyivci végzősök számára. 

„A nyelvi táborok során a gyerekek, akik nem megfelelően beszélik az ukrán nyelvet, vagy nem rendelkeznek azzal a közeggel, ahol ezt használni tudnák, teljesen új kommunkációs tapasztalatot kapnak. Játékos formában jobban elsajátítható a tananyag, illetve gyorsabban bővül a szókincskészlet is. A táborok után, olyan eszközeik vannak amelyek segítenek sikeresen leadni a külső független tesztelést. Például, hogyan írjunk gyorsan és a szabályok betartása mellett fogalmazást 100 szóból”, – meséli a Makkosjánosi Középiskola igazgatója Izsák Éva. 

Érdekes játékokat, didaktikai kártyákat, énekeket és sok más hasznos anyagot találhatunk abban a segédkönyvben, amelyik a #BombeZNO: módszertani anyagok nevet viseli, és amelyik segítséget nyújt az ukrán nyelv tanulásásban. A nyelvtanulásban azonban nem csak a tanuló akarata fontos, hanem a tanár minőségi segítsége is.

Képességeik és tudásuk magasabb szintre való emelésének érdekében, azon pedagógusok, akik Kárpátalján oktatnak, lehetőséget kapnak egy online tanfolyam elvégzésére.(„Ukrán nyelv a fizikusoknak és lírikusoknak”) Azon tanárok számára hasznos, akik természettudományi csoportba tartozó tantárgyakat (biológia, fizika, kémia) és matematikát oktatnak a nemzeti kisebbségi iskolákban. A tanfolyam segít növelni az ukrán nyelv elsajátítottsági szintjét és elősegíti a hatékony kommunikáció fejlesztését az oktatási folyamat során. 

 

*Ez az anyag az Európai Únió illetve Finnország Külügyminisztériumának anyagi támogatásával készült el. A cikk tartalma csakis a kiadó felelőssége és nem feltétlenül tükrözi az Európai Únió, illetve Finnország Külügyminisztériumának nézeteit.

 

InfoPost.Media


Warning: _() expects exactly 1 parameter, 2 given in /usr/www/users/varosh/infopost.media/wp-content/themes/infopost/footer.php on line 43