“Gyerekek a magyar nyelvű falvakból utaznak be hozzánk, hogy ukrán nyelvet tanuljanak”. A Kárpátaljai (nem) átlagos iskola története
10 március, 2024
Az elmúlt évtized eredményei alapján Kárpátalja megye kapcsán, amely Ukrajna legnyugatibb és az EU- és NATO-tagállamokhoz földrajzilag legközelebb fekvő régiója, sokan elsősorban a csempészetre, szeparatizmusra és bűnözői csatározásokra asszociálnak.
De ez korántsem teljeskörű felsorolás a Kárpátaljával kapcsolatos előítéletekről, közhelyekről és sztereotípiákról, amelyek a médiában, a közvéleményben és a politikában kialakultak, és sajnos gyakran komolyan befolyásolják a fontos döntéseket, vagy blokkolják azok elfogadását.
Ezenkívül nagyon gyakran ezek a sztereotípiák és mítoszok válnak az egyértelműen hamis hírek és téves információk alapjául, többek között a külföldi titkosszolgálatok vagy azok cinkosai részéről.
Annak ellenére, hogy olykor úgy tűnik, ezek a Kárpátaljáról szóló közhelyek rendszeresen megerősítést nyernek, nagyon fontos kritikusan gondolkodni és objektív információkkal operálni, amelyek bizonyítják, hogy ebben a helyzetben az egyszerű magyarázatok nem működnek.
Tehát, melyek a Kárpátaljával kapcsolatos legjellemzőbb mítoszok a médiában, és miért fontos ezeket megcáfolni?
1. mítosz. A kárpátaljaiak támogatják a szeparatista eszméket
Sajnos az elmúlt években ez a mítosz szinte közhellyé vált a régió és annak lakosai kapcsán.
Ez a mítosz számos sztereotípián és manipuláción alapul: mondván, hogy Kárpátalja „történelmileg soha nem volt Ukrajna része”, és egy 1991-es helyi népszavazáson, amelyet az országos népszavazással egyidőben tartottak, a kárpátaljaiak megszavazták, hogy a régió kapjon „önálló” státuszt (a választók 78%-a szavazott igennel).
Azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy a régió különválásáról akkor még szó sem volt; hogy ezzel egyidőben lezajlott az Ukrajna függetlenségéről szóló népszavazás, amelyen a kárpátaljai szavazók 92,6%-a szavazott igennel (ami az országos átlagnál lényegesen magasabb arány). Továbbá azt is elfelejtik, hogy az „önállóságról” szóló népszavazásnak nem volt jogi ereje.
Viszont nem meglepő, hogy ezeket a „részleteket” figyelmen kívül hagyják. Hiszen a „kárpátaljai szeparatizmus” témája az utóbbi években elsősorban az orosz propaganda miatt kelt életre, amely a Krím és a Donbasz megszállása után azt a narratívát terjeszti, miszerint Ukrajna legnyugatibb megyéje hasonló forgatókönyvre készül.
El kell ismerni: ezúttal a propagandisták erőfeszítései sikerrel jártak.
Ma sajnos a kárpátaljai szeparatizmusról (magyar, ruszin vagy egyéb) lehet olvasni a médiában, hallani politikusoktól és néha szakértőktől is. Ezt a témát komolyan megvitatják a kormányhivatalokban.
És mindezt annak ellenére, hogy minden közvéleménykutatás azt mutatja: Kárpátalja lakosai semmilyen formában nem támogatják a szeparatista eszméket. Jelenleg a régió státuszának megváltoztatása, a régió elkülönítése vagy más államhoz való csatolása nem élvez támogatást.
Így a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KIIS) a Dzerkalo Tizsnya kiadvány által 2014 decemberében közzétett adatai szerint a kárpátaljaiak 91,5%-a a régió jövőjét az egységes Ukrajna részeként látja, ami még a Lviv megyében mért adatoknál is magasabb arány!
És bár ez az arány azóta némileg csökkent (többek között a fent említett propaganda hatása miatt), az egységes állam általános támogatottsága továbbra is változatlan. A KIIS 2019 áprilisában végzett felmérése szerint a kárpátaljai lakosoknak idén áprilisban csak 8%-a támogatta Ukrajna föderalizációját, és ezáltal az autonómiát, további 4%-a pedig a Magyarországhoz való csatlakozást. Ugyanakkor más régiók lakóihoz hasonlóan a kárpátaljaiak is támogatják Ukrajna decentralizációját – ezt a megkérdezettek fele helyesli. Ugyanakkor a régió lakosainak csupán 26%-a kedveli a központosított Ukrajnát.
Egy másik felmérés szerint, amelyet az Ilko Kucseriv Alapítvány a Demokratikus Kezdeményezésekért (IKADK) és az Ukrán Szociológiai Szolgálat végzett 2018 decemberében, a kárpátaljai lakosok 81%-a úgy véli, hogy Kárpátalja az egységes Ukrajna része kell legyen, és csak 3%-uk foglalt állást a szövetségi állam keretén belüli autonómia mellett, és mindössze 1%-uk támogatja az Ukrajnából való kiválást.
De még ennél is fontosabb a legfrissebb kárpátaljai közvéleménykutatás, amelyre a 2019-es választások után került sor. Az IKADK által 2020. augusztus 24. és szeptember 6. között a Re:Open Zakarpattia projekt keretében a Politikai és Szociológiai Központtal közösen végzett felmérés szerint a kárpátaljai lakosoknak csak 3%-a támogatja a regionális autonómiát a föderatív Ukrajna területén belül, és kevesebb mint 1%-uk támogatja Kárpátaljának egy másik államhoz való csatolását.
Tehát, az orosz mítosszal ellentétben a kárpátaljaiak feltétlen választása az egységes Ukrajna.
2. mítosz. Kárpátalján nemzetiségek közötti feszültség van, a vidék nemzeti kisebbségei pedig ellenzik az ukrán nyelvet
Idén január 16-án hatályba lépett az ukrán nyelvtörvénynek az a normája, amely Ukrajnában előnyben részesíti a fogyasztók ukrán nyelven történő kiszolgálását. Azóta egyetlen panasz sem érkezett Kárpátaljáról e törvény normájának megsértése miatt, amit Tarasz Kreminy nyelvi ombudsman is megerősített nekünk.
Ez némileg ellentmond annak a meglehetősen népszerű véleménynek, miszerint Ukrajna legnyugatibb megyéjében a nemzeti kisebbségek (magyar, román, szlovák vagy mások) képviselői állítólag nem beszélnek ukránul, és ellenzik az ukrán nyelv tanulását és használatát.
***Természetesen van nyelvi probléma a régióban, viszont az rendkívül hiperbolizált.
A kárpátaljai „etnikai alapú feszültségekkel” kapcsolatos gondolat pedig teljes mértékben megalapozatlan. Nem meglepő, hogy elsősorban az oroszbarát körök és maga az Orosz Föderáció terjeszti azt.
Valójában az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdete óta nem volt etnikai konfliktus Kárpátalján.
Épp ellenkezőleg, a régió lakosai többnemzetiségű és multikulturális környezetre vágynak, s Kárpátalja előnyének tartják azt. Az IKADK fent említett közvéleménykutatása szerint a kárpátaljaiak, köztük a nemzeti kisebbségek tagjai, szívesen látnák az ukránokat, szlovákokat, magyarokat, románokat és lengyeleket rokonaikként, barátaikként és szomszédaikként.
3. mítosz. Az EU-hoz való közelsége miatt Kárpátalja megyében már európai életmód uralkodik
Az előzőektől eltérően ez a mítosz kedvez Kárpátalja lakosainak, de ettől még nem lesz több valóságalapja.
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy Kárpátalja megye pályázhat az Ukrajna leginkább eurointegrált régiójának a babérjaira – tekintettel Európa földrajzi központjában való elhelyezkedésére és arra, hogy négy EU- és NATO tagállammal határos (északról délre: Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia). Figyelembe kell venni azt, hogy Kárpátalja csak a huszadik század folyamán számos európai monarchia és köztársaság része volt.
A kárpátaljai lakosok most is rendszeresen utaznak az EU-ba üzleti, munkahelyi vagy szabadidős céllal, a világjárvány előtt pedig sokan átjártak külföldre rokonokhoz vagy ismerősökhöz vacsorára.
Az Európai Unió azonban nemcsak a közös történelmet, szokásokat foglalja magában, és nem csupán földrajzi tény. Ezek mindenekelőtt az európai szabványokat és gyakorlatokat jelentik az élet minden területén. Ebben az értelemben Kárpátalja megye sajnos nemcsak a szomszédos államok régióihoz képest van jelentős elmaradásban, mint például Szlovákia Kassai és Eperjesi régiói vagy a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, hanem más ukrán megyékhez képest is az európai integráció legfontosabb mutatói szempontjából.
Így az „Új Európa” Központ „Ukrajna európai térképe” elnevezésű legújabb kutatása szerint Kárpátalja megye az elmúlt két évben lemaradt az európai integráció szempontjából:
- 2019-ben Kárpátalja csak a nyolcadik helyet szerezte meg a 24 vizsgált régió közül, és nemcsak a szomszédos Lviv és Ivano-Frankivszk megyék mögött maradt le, amelyek a rangsor vezető helyezettjei lettek, hanem Szumi, Vinnyica Odessza, Voliny és Csernyivci megye is megelőzte Kárpátalját.
- 2020-ban Kárpátalja a huszonnegyedik, azaz az utolsó előtti helyet szerezte meg, csak Luhanszk megyét előzve meg.
Kárpátalja lakosai, különösen a helyi tisztviselők, szeretik hangsúlyozni, hogy Ukrajnában a Kárpátok innenső oldala „már Európa”.
De ha alaposan megnézzük a régió helyzetét, Kárpátaljának sok területen még sokat kell dolgoznia annak érdekében, hogy legalább utolérje Ukrajna más régióit. És ez elsősorban a helyi hatóságok és az elit, a szakértők, a közszereplők és a média előtt álló kihívás.
4. mítosz. Kárpátalján mindenki csempészettel foglalkozik
Ez leplezetlen túlzás, bár a kárpátaljai csempészeket az összetartás, találékonyság, befolyás és jól szervezett infrastruktúra jellemzi, mely gyakran jobb, mint a Kárpátalján keresztül történő legális európai export és import logisztikája.
A hírekben szinte naponta értesülhetünk kárpátaljai csempészek őrizetbevételéről, akik leggyakrabban cigarettát szállítanak az EU-ba csomagokkal a kezükben a „zöldhatáron”, vagy teherautókkal a határátkelőhelyeken keresztül. A határőrök nemrégiben lelepleztek egy egész csempészalagutat, amelyen keresztül targoncával szállították a csempészárut Szlovákiába vagy Szlovákiából.
Ugyanakkor rendkívül fontos megjegyezni, hogy Kárpátalján nem mindenki foglalkozik csempészettel. Sőt, a régióban a legkorszerűbb gyártásra és a világ vezető vállalataival való együttműködésre is vannak példák.
A kárpátaljai gyárakban Skoda autókat és Nespresso kávéfőzőket szerelnek össze, jégkorongbotokat gyártanak az NHL játékosai számára, továbbá itt készül az EU piacára exportált sílécek és snowboardok közel fele. Design bútorokat gyártanak a Starbucks kávézók részére és szénszálalkatrészeket a BMW, Audi, Porsche és Mercedes autókhoz, valamint IKEA-bútorokat. Ezekben a gyárakban gyakran robotok segítik az emberek munkáját.
Ezekről a példákról az alábbi cikkünkben tudhat meg többet: „Hogyan működnek a külföldi befektetések Kárpátalján és miért képes többre Ukrajnának ez a régiója”.
5. mítosz. Kárpátalján a magyar nemzetiségűek vannak többségben, Magyarország ellenőrzi a régiót és igyekszik azt bekebelezni
Tekintettel az Ukrajna és Magyarország között évek óta tartó feszültségre, Kárpátalját gyakran emlegetik e konfrontáció kapcsán. És ez természetes, mert Ukrajna szinte teljes magyar közössége itt él (és itt élt az elmúlt ezer évben), melynek státusza és jogai az ukrán-magyar viták egyik legfőbb témája.
Azonban a Kárpátaljára irányuló figyelem miatt néha olyan benyomás alakul ki, amelynek alig van köze a valósághoz.
Gyakran halljuk, hogy Magyarország szinte ellenőrzi és teljes mértékben finanszírozza Kárpátalját, a helyi lakosság többsége pedig magyar, akiknek már régóta van magyar útlevelük, és emiatt a kárpátaljaiak állítólag nem érzik magukat ukrán állampolgároknak.
Először fontos eloszlatni a mítoszokat és a sztereotípiákat. Főleg, hogy ezt számokkal könnyű megtenni.
Így a legutóbbi ukrajnai népszámlálás (2001) szerint Kárpátalja megyében valamivel több mint 151 ezer magyar élt, a lakosságnak csupán mintegy 12%-a.
2017-ben a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt magyar kutatók megpróbálták kiszámítani, hogy hány magyar maradt Kárpátalján. Az adataik szerint a régió magyar közössége 28 ezer tagot veszített, akik kivándoroltak.
Ennek eredményeként a régió lakossága körében a magyarok aránya körülbelül 10%-kal csökkent.
Sajnos okkal feltételezhető, hogy a tanulmány óta eltelt négy év alatt a kárpátaljai magyar közösség tovább zsugorodott.
Egy másik fontos és beszédes adat az Ukrajnában kiállított magyar útlevelek száma. Magyarország 2011 óta aktívan ellátja útlevéllel a szomszédos országok magyarjait egyszerűsített honosítási eljárás keretében. A legfrissebb nyilvános adatok szerint 2015-ig 124 ezer ukrán igényelt magyar útlevelet, és közülük 94 ezren már megkapták.
Más szóval, a kárpátaljai magyar közösségnek legalább a teljes felnőtt lakossága felvette a magyar állampolgárságot. Az IKADK e témával kapcsolatos kutatásai azt mutatják, hogy a kárpátaljaiak elsősorban társadalmi-gazdasági okokból veszik fel egy másik ország állampolgárságát, elsősorban azért, mert engedélyek és korlátozások nélkül vállalhatnak munkát az EU-ban, és nem a régió mitikus „Magyarországhoz való csatolása miatt”. A kárpátaljai szeparatista hangulatokkal kapcsolatos mítoszt fentebb már megcáfoltuk.
Ami a hivatalos Budapest Kárpátaljára irányuló figyelmét (ideértve az anyagit is) illeti, ez valóban érezhető. Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint az elmúlt hat évben a magyar kormány különféle programok keretében több mint 250 millió eurót fektetett Kárpátalja megyébe. Ezt a pénzt szinte kizárólag a szociális és kulturális szférára fordították, elsősorban a magyar tanárok és orvosok megsegítésére, a közösség és a régió részére való humanitárius segítségnyújtásra (például lélegeztetőgépek, oltások stb.), templomok, óvodák, iskolák és kórházak javítására és felújítására, pályázatokra.
Ugyanakkor nagyon fontos megérteni, hogy még ez a hatalmas összegű magyar segély is egyszerűen aránytalanul kicsi ahhoz képest, amennyit az ukrán állam Kárpátaljára fordít, bár természetesen ez sem elég, hiszen Kárpátalja több mint 70%-ban támogatásra szoruló megye.
Például Kijev csak tavaly több mint 5 milliárd hrivnyát különített el a régión áthaladó országutak javítására, ami csaknem 150 millió eurónak felel meg. Ehhez jönnek még az oktatás, az orvostudomány, a társadalmi-gazdasági fejlesztés és az állami vidékfejlesztés éves állami támogatásai, ennek tükrében minden olyan spekuláció, miszerint Ukrajna nem finanszírozza Kárpátalját, magától eltűnik.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy Ukrajnának el kellene hanyagolnia a szomszédoktól származó ilyen jellegű külföldi beruházásokat és az érintett közösségek támogatását. Sőt, rendkívül fontos megfelelően felfogni és felhasználni ezt a segítséget, mivel ez nemcsak a jószomszédság és a magyar közösség támogatásának témája lehet, hanem a fejlődés és az európai integráció egy további eszköze is.
* * * * *
A Kárpátaljáról szóló, az elmúlt évek során kialakult mítoszok és sztereotípiák ezen felsorolása nem teljes. Ám cáfolatuk rendkívül fontos e régió fejlődése, valamint Ukrajna összetartása és a Nyugat felé való közeledése szempontjából.
Dmitro Tuzsanszkij, a Középeurópai Stratégiai Intézet igazgatója
