Elemzések Rovatok 15 december 12:19

Eljött a felelősségvállalás ideje”. Egy ukrán jogvédő beszéde a Nobel-békedíj átadásán

A történelem során először kapott ukrán jogvédő szervezet 2022-ben Nobel-békedíjat. Az idei békedíjas a Polgári Szabadságjogok Központja lett, egy olyan szervezet, amely az emberi jogokat védi Ukrajnában és külföldön. Ukrajna történetében ez az első Nobel-díj, és először volt hallható az ukrán nyelv a hivatalos díjátadó színpadáról.

Az ünnepségen Olekszandra Matvijcsuk, a Polgári Szabadságjogok Központ vezetője mondott beszédet.

Eb4be480fc6114e807ab5b2b1e251a7c

Olekszandra Matvijcsuk,
a 2022-es Nobel-békedíjat elnyert Polgári Szabadságjogok Központ
képviseletében elmondott beszéde.
Oslo, 2022. december 10.

 

Őexellenciák, Királyi Fenségek,
a Norvég Nobel-bizottság tisztelt tagjai,
Ukrajna és a világ polgárai.

Idén egész Ukrajna várta a Nobel-békedíj kihirdetését. Úgy tekintünk rá, mint az egész ukrán nép erőfeszítéseinek elismerésére, akik bátran felléptek az Európa békés fejlődésének lerombolására irányuló kísérletek ellen, továbbá úgy tekintünk rá, mint a jogvédőknek a globális katonai fenyegetések megelőzése terén végzett munkája fontosságának elismerésére.

Büszkék vagyunk rá, hogy ma először szól a hivatalos díjátadón az ukrán nyelv.

Nobel-békedíjat kapunk, miközben zajlik az Oroszország által indított háború. Ez a háború nyolc éve, 9 hónapja és 21 napja tart.

Emberek milliói számára váltak megszokottá az olyan szavak, mint a bombázások, kínzás, deportálás és szűrőtáborok. De nincsenek olyan szavak, amelyekkel ki lehet fejezni annak az anyának a fájdalmát, aki a kórház szülészeti osztályát ért támadás után elvesztette újszülött fiát. Éppen fogta a babáját, nevén szólította, etette, beszívta az illatát – és hirtelen egy orosz rakéta elpusztította számára az egész univerzumot. És most álma és olyannyira vágyott gyermeke a világ legkisebb koporsójában fekszik.

Nincsenek kész megoldások azokra a kihívásokra, amelyekkel mi és a világ szembesülünk. Az emberek különböző országokban szintén rendkívül nehéz körülmények között küzdenek a jogaikért és szabadságukért. Ezért ma legalább megpróbálom feltenni a megfelelő kérdéseket, hogy elkezdhessük ezeknek a megoldásoknak a keresését.

 


Első. Hogyan lehet helyreállítani az emberi jogok jelentőségét?


 

A második világháborút túlélő generációkat mások váltották fel. Az emberek kezdték természetesnek venni a jogokat és a szabadságot. Még a fejlett demokráciákban is egyre nagyobb súlyt kapnak azok az erők, amelyek megkérdőjelezik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elveit. De az emberi jogokat nem lehet egyszer s mindenkorra kiharcolni. A modern civilizáció értékeit meg kell védeni.

A béke, a haladás és az emberi jogok elválaszthatatlanul összefüggnek.

Az újságírókat meggyilkoló, aktivistákat bebörtönző vagy békés demonstrációkat feloszlató állam nem csak a polgárai számára jelent veszélyt. Egy ilyen állam veszélyt jelent az egész régióra és a világ egészének békéjére. Ezért a világnak reagálnia kell a rendszerszintű jogsértésekre.

Optimize

Nataliya Pinchuk, Ales Bialiatskyi fehérorosz emberi jogi védő felesége, Yan Rachynskyi “Memorial” orosz szervezet képviselője, Olekszandra Matvijcsuk, az Állampolgári Jogi Központ vezetője (balról jobbra) / Fotó: AFP-Yonhap

Az emberi jogok nem lehetnek kevésbé fontos tényezők a politikai döntések meghozatalában, mint a gazdasági haszon vagy a biztonság. Ezt a megközelítést a külpolitikában is alkalmazni kell.

Ez jól látható Oroszország példáján, amely következetesen lerombolta a saját polgári társadalmát. A demokratikus világ országai pedig sokáig szemet hunytak efölött. Továbbra is kezet fogtak az orosz vezetőséggel, gázvezetékeket építettek és folytatták a „business as usual-t”.

Az orosz csapatok évtizedek óta követnek el bűncselekményeket különböző országokban. De mindig büntetlenül maradtak.

A világ még az agresszióra és a Krím annektálására sem reagált kellőképpen, amely az első precedens volt a háború utáni Európában. Oroszország azt hitte, hogy azt tehet, amit akar.

Most Oroszország meg akarja törni az ellenállást és el akarja foglalni Ukrajnát azáltal, hogy szándékos fájdalmat okoz a civil lakosságnak.

Az orosz csapatok céltudatosan rombolnak le lakóépületeket, templomokat, iskolákat, kórházakat, tüzet nyitnak az evakuációs folyosókra, fogva tartanak embereket a szűrőtáborokban, erőszakosan deportálják a lakosságot, rabolnak, kínoznak és gyilkolnak a megszállt területeken.

Az orosz nép felelősséget fog viselni történelmének e szégyenletes lapjáért és az egykori birodalom erőszakos újjáélesztésére irányuló törekvésekért.

 


Második. Hogyan kezdjük el nevükön nevezni a dolgokat?


 

Ukrajnában az emberek mindenkinél jobban vágynak a békére. De a béke nem akkor jön el, amikor a megtámadott ország leteszi a fegyvert. Akkor ez nem béke, hanem megszállás. Civilek holttesteire bukkantunk az utcákon és a házaik udvarán Bucsa felszabadítása után. Ezek az emberek teljesen fegyvertelenek voltak.

Fel kell hagyni az elhalasztott katonai fenyegetések „politikai kompromisszumként” való álcázásával.

A demokratikus világ hozzászokott ahhoz, hogy engedményeket tesz a diktatúráknak. És ezért olyan fontos az ukrán nép törekvése, hogy ellenálljon az orosz imperializmusnak.

Nem hagyunk embereket meghalni és kínoztatni a megszállt területeken.

Az emberek élete nem lehet „politikai kompromisszum”. Harcolni a békéért azt jelenti, hogy nem engedünk az agresszor nyomásának, s megvédjük az embereket annak kegyetlenségétől.

Ebben a háborúban a szabadságért harcolunk annak minden értelmében. És mi fizetjük érte a legmagasabb árat.

Nekünk, különböző nemzetiségű ukrajnai állampolgároknak nem kell megvitatnunk a szuverén és független ukrán államhoz, valamint az ukrán nyelv és kultúra fejlesztéséhez való jogunkat.

Emberként nem szabad megalkudnunk az identitásunk meghatározásához és a saját demokratikus döntéseinkhez való jogunk terén.

A krími tatároknak és más őshonos népeknek nem kell bizonyítaniuk, hogy joguk van szabadon élni szülőföldjükön, a Krímben.

Az, hogy milyen lesz Ukrajna a jövőben, attól függ, hogyan harcolunk ma. Hogy a háború utáni országban ne ingatag struktúrákat, hanem stabil demokratikus intézményeket építhessünk.

Az értékek nem akkor határozzák meg a viselkedésünket, amikor könnyű, hanem amikor nehéz nekünk. Nem szabad az agresszor állam tükrévé válnunk.

Ez nem két állam háborúja, hanem két rendszer – a tekintélyelvűség és a demokrácia – háborúja.

Küzdünk egy olyan állam felépítésének lehetőségéért, amelyben minden ember joga védett, a kormány elszámoltatható, a bíróságok függetlenek, a rendőrség pedig nem veri le a békés diáktüntetéseket a főváros központi terén.

Le kell győznünk a háború traumáját és a vele járó kockázatokat az európai család felé vezető úton, és meg kell erősítenünk az ukrán nép választását, amelyet a Méltóság Forradalma határozott meg.

 


Harmadik. Hogyan biztosítható a béke az emberek számára szerte a világon?


 

A nemzetközi béke és biztonsági rendszer többé nem működik. A lelkiismereti fogoly, a krími tatár Szerver Musztafajev és sok más ember a jogvédő munkája miatt orosz börtönökben sínylődik.

Nekünk, jogvédőknek, akik évek óta használjuk a törvényt az emberek védelmére, nincs semmilyen jogi mechanizmusunk az orosz atrocitások megállítására. Ezért sok jogvédő kénytelen volt fegyverrel a kezében megvédeni azt, amiben hisz. Mint Makszim Butkevics barátom, aki jelenleg orosz fogságban van. Őt és a többi ukrán hadifoglyot, valamint az összes fogva tartott civilt szabadon kell engedni.

A második világháborút követően a győztesek által létrehozott ENSZ-rendszer indokolatlan engedményeket határozott meg egyes országok számára.

Ha nem akarunk olyan világban élni, ahol az erősebb katonai potenciállal rendelkező államok határozzák meg a szabályokat, akkor ezen változtatni kell.

El kell kezdenünk a nemzetközi rendszer megreformálását, hogy megvédjük az embereket a háborúktól és az autoriter rezsimektől. A biztonság és az emberi jogok tiszteletben tartásának hatékony garantálására van szükség minden állam és annak minden polgára számára, tekintet nélkül a katonai blokkokban való részvételükre, katonai potenciáljukra vagy gazdasági erejükre.

Az emberi jogoknak központi helyet kell kapniuk ebben az új rendszerben.

Ez a feladat pedig nem csak a politikusokra hárul. A politikai döntéshozók kísértésbe esnek, hogy ne keressenek bonyolult, hosszú időt igénylő stratégiákat. Gyakran úgy viselkednek, mintha a globális kihívások egy napon maguktól eltűnnének. De az igazság az, hogy ezek csak súlyosbodnak.

Nekünk, akik békében akarunk élni, a politikusok tudtára kell adnunk, hogy a világrendnek egy új architektúrájára van szükségünk.

Lehet, hogy nincsenek politikai eszközeink, de mindig megvan a saját szavunk és álláspontunk. A hétköznapi embereknek sokkal nagyobb befolyásuk van, mint gondolják.

A különböző országokban élő emberek millióinak hangja gyorsabban megváltoztathatja a világtörténelmet, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének beavatkozása.

 


Negyedik. Hogyan biztosítsunk igazságot a háború valamennyi áldozata számára?


 

A diktátorok félnek a szabadság eszméjének megerősödésétől. Ezért Oroszország megpróbálja elhitetni az egész világgal, hogy a jogállamiság, az emberi jogok és a demokrácia hamis értékek. Mert a háború alatt nem védenek meg senkit.

Valóban, a jog most nem működik. De hisszük, hogy mindez ideiglenes. Rajtunk múlik, hogy megtörjük-e a büntetlenségnek ezt a körforgását, és megváltoztatjuk-e a háborús bűnökkel kapcsolatos igazságszolgáltatás megközelítését.

Egy tartós béke, amely megszabadít a félelemtől és perspektívát ad, lehetetlen igazságosság nélkül.

Még mindig a nürnbergi peren keresztül szemléljük a világot, ahol csak a náci rezsim bukását követően ítélték el a háborús bűnösöket. De az igazságszolgáltatás nem függhet a tekintélyelvű rendszerek stabilitásától. Hiszen egy új évszázadban élünk. Az igazságszolgáltatás nem várhat.

Át kell hidalnunk a felelősség szakadékát, és minden sértett embernek esélyt kell adnunk az igazságszolgáltatásra. Amikor a nemzeti rendszert túlterheli a háborús bűnök száma. Amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság néhány kiválasztott esetre korlátozódik, vagy egyáltalán nem rendelkezik joghatósággal.

A háború az embereket számokká változtatja. Vissza kell adnunk a háborús bűnök valamennyi áldozatának a nevét. Függetlenül attól, hogy kik ők, milyen a szociális helyzetük, milyen típusú bűncselekményt és brutalitást szenvedtek el, és hogy a média és a társadalom érdeklődik-e az ügyük iránt. Mert minden ember élete számít.

A jog egy élő anyag, amely folyamatosan fejlődik. Létre kell hoznunk egy nemzetközi törvényszéket, és bíróság elé kell állítanunk Putyint, Lukasenkót és más háborús bűnösöket. Igen, ez merész lépés. De be kell bizonyítanunk, hogy a jogállamiság működik, és az igazságosság létezik, még akkor is, ha időben késik.

 


Ötödik. Hogyan válhat a szenvedélyünkké a globális szolidaritás?


 

Világunk nagyon felgyorsult, rendkívül összetetté és összefüggővé vált. Jelenleg Iránban az emberek a szabadságukért küzdenek. Kínában az emberek ellenállnak a digitális diktatúrának. Szomáliában az emberek megpróbálják visszahozni a békés életbe a gyermekkatonákat. Mint senki más, ők is érzik, mit jelent embernek lenni és megvédeni az emberi méltóságot. A mi jövőnk az ő sikerükön is múlik.

Felelősek vagyunk mindenért, ami a világban történik.

Az emberi jogok egy gondolkodásmódról tanúskodnak, a világfelfogás egy bizonyos paradigmájáról, amely meghatározza, hogy egy személy hogyan gondolkodik és cselekszik. Elveszítik az értelmüket akkor, ha a védelmüket csak a jogászokra és a diplomatákra bízzák. Ezért nem elég a megfelelő törvényeket elfogadni vagy formális intézményeket létrehozni. A társadalom értékei akkor is erősebbek lesznek.

Ez azt jelenti, hogy szükségünk van egy új humanista mozgalomra, amely az értelem szintjén együttműködik a társadalommal, részt vesz az oktatásban, tömeges támogatást nyújt, és bevonja az embereket a szabadságjogok védelmébe. Ennek a mozgalomnak egyesítenie kell a különböző országok értelmiségieit és civil társadalmait, mert a szabadság és az emberi jogok eszméi egyetemesek, és nincsenek államhatáraik.

Így képesek leszünk kialakítani egy megoldási igényt, és közösen leküzdeni a globális kihívásokat: a háborúkat, az egyenlőtlenségeket, a magánélet megsértését, a tekintélyelvűség erősödését, a klímaváltozást stb.

Így biztonságosabbá tehetjük ezt a világot.

Azt akarjuk, hogy gyermekeink ne legyenek kénytelenek átmenni háborúkon és szenvedéseken.

Felelősséget kell vállalnunk azért, hogy ne az ő vállukra tegyük azt, amit nekünk, a szüleiknek kell megtennünk. Az emberiségnek esélye van arra, hogy leküzdje a globális válságokat, és a világ megértésének új útjára lépjen.

Ideje felelősséget vállalni. Nem tudjuk, mennyi időnk van.

És mivel ezt a Nobel-békedíjat háború idején vesszük át, megengedem magamnak, hogy a világ különböző országaiban élő emberekhez forduljak és szolidaritásra kérjem őket. Önöknek nem kell ukránoknak lenniük ahhoz, hogy Ukrajnát támogassák. Elég csak embernek lenni.

 

🇺🇦 Цей текст доступний також українською мовою: “Час взяти відповідальність”. Промова української правозахисниці на врученні Нобелівської премії миру

🇷🇴 Această publicație este disponibilă și în limba română: Este timpul să ne asumăm responsabilitatea”. Discursul apărătorului ucrainean al drepturilor omului la acordarea Premiului Nobel pentru Pace

Infopost.media

 

* Ez az anyag a Re:Open Ukraine kezdeményezés keretében készült, melyet a Középeurópai Stratégia Intézete valósít meg.

A Re:Open Ukraine a Középeurópai Stratégia Intézetének projektje, mely célja: az új Ukrajna újrafelfedezése és annak megmagyarázása mind Ukrajna számára, úgy annak közvetlen szomszédai számára. A projekt három ukrajnai régióra fókuszál: Kárpátalja, Bukovina és Odessza, valamint 5 EU- es NATO-tagállamra összpontosít: Lengyelország, Románia, Magyarország Szlovákia és Csehország.


Що таке Infopost.Media?

Це суспільно-політичне видання, яке розповідає українській аудиторії про національні меншини, а їм – про сучасну Україну. Ціль Infopost.Media – посилити національний діалог та згуртованість, протидіяти дезінформації та маніпуляціям, а також повернути Україну в її рідний дім – вільну спільну мультикультурну Європу.

Hozzászólások