A nevem Tetjána, Vladyslav Shelomienko lánya vagyok. Egy szovjet tiszt fia volt, de testével és lelkével igazi ukrán volt.

1980-ban Harkivba utazott, ahol megtalálta a szerelmét. És most nem a feleségéről és a gyermekeiről van szó. Itt olvasható az ő története.

***

Vladislav mindenek felett a tankokat szerette! Munkát kapott a Malyshev üzemben, ahol tankokat teszttelt ki. Mindent tudott ezekről a gépekről.

Aztán volt egy leépítés a munkában, és kirúgták. Vlad teherautó-sofőrként dolgozott, de tiszta szívével vissza akart térni a tankokhoz. Még otthon is egész kollekciója volt ezekből a gépekből – akkoriban divatosak voltak a műanyag modellek, amelyeket össze kellett rakni és ragasztani.

2014-ben Vladislav úgy döntött, hogy egy ideig otthon marad, így befejezte teherautó-sofőr munkáját, és munkát vállalt egy Harkovi autó szervizben.

Az év végén robbanás történt a munkahelyén, és súlyosan megégett, miközben autókat húzott ki a lángokból. Ahogy most emlékszem az orvos szavaira:

«Apád nagyon szerencsétlenül járt, bőrátültetésre van szüksége, és a bal kezében sérült az ideg, a továbbiakban majd nem fog tudni vele dolgozni. A rehabilitáció hosszú időt vesz igénybe».

De ismerve Vladot – két hét után kiengedték a kórházból, az összes orvos kezet fogott vele. Nem hitték el, hogy a férfi csak a lélek erejével és a saját hitével képes volt felemelni magát a korházi ágyból. Egyébként soha nem esett át azon a műtéten, amit a kezelése elején ajánlottak.

A fogyatékosságtól az önkéntességig

Az égési sérülések és a keze miatt, amely nem úgy működöt, ahogy kellene, folyamatosan azt tanácsolták neki, hogy rokkantsági ellátást igényeljen.

Amikor ezt hallotta, egyből dühbeborult: «Én nem vagyok rokkant, megmutatom, mire vagyok képes».

Ezért Vladyslav úgy dönt, hogy háborúba megy, hogy megvédje az országot. De egészségügyi okokból nem fogadták el a katonai nyilvántartási és felvételi irodában. Nem adta fel újra, és Donyeck irányába ment. Csatlakozott az önkéntesekhez csoportjához, és segíteni kezdett.

Egyszer, egy csata során, a hadseregünk tankja meghibásodott, és emiatt bajba kerülhettek. Ekkor az önkéntesekkel a közelben tartózkodó Vlad gondolkodás nélkül a harcjárműhöz rohant, és a harckocsi néhány percen belül biztonságos helyre hajtott.

Vladislav «Szenszej» lett

A katonák, akiknek segített a tankokkal, az «Azov» katonáinak bizonyultak. Attól a perctől megkezdve Vladislav álma valóra vált, és visszatért az élete értelméhez – a tankokhoz, amelyekről egész életében álmodott.

Aztán eljutott Urzuf városába, ahol a műszaki zászlóaljban szolgált. Azóta sokak számára «Szenszej» lett.

Vlad képes volt meglepni találékonyságával. Két tank volt a bázisukon – az egyiket lehetett vezetni, de nem lőtt, a másik pedig éppen ellenkezőleg, tudott lőni, de nem volt vezethető. A tankokat leakarták adni a vastelepre, mert javíthatatlanok voltak. De nem a Szenszej számára. Vladyslav az egyik tankot a másikhoz csatolta, és a tank, amelyet lehetett vezetni, húzta maga után a tankot, amely tudott lőni. Sikeres problémamegoldásnak bizonyult.

Sok olyan dolgot tudott csinálni az alkatrészekből, amit el sem lehetett képzelni.

Aztán megkezdődőtt a háború. Mariupol. Fogság az életek megmentéséért. Olenivka. Terrortámadás.

Vladislav Shelomienko, «Szenszej», a 23-ik volt a halottak listáján. Hihetetlen. Végül a tűz vitte el az életét. De nem az emlékét.

Te a hősünk vagy. Örök emlék.

***

Mariupol védői igazi harcosok, akik kétségbeesetten és önzetlenül védték Mariupol városát teljesen körülvéve 86 napig. Az Orosz Federáció teljes körű inváziójának első napjától kezdve Mariupol védelmezői hihetetlen bátorságot, akaraterőt és élet- és szabadságszomjúságot mutattak az egész világnak. A város védelmének köszönhetően Ukrajna képes volt fegyvereket kapni a partnerországoktól, átcsoportosítani a csapatokat más irányokba, és tovább visszaszerezni az Oroszország által elfoglalt ukrán területeket. Harcoltak az ellenség felsőbb erőivel anélkül, hogy elegendő lőszer, étel, víz és alvás kaptak volna. Május 16. és 20. között Mariupol védői letették a fegyvert az Azovstal üzemben, és az ukrán felső vezetés parancsára fogságba estek.

Mariupol védői. A Rendíthetetlenek történetei az Infopost.media és az Olenivka Families Community közös projektje – a 2022. július 28-ról 29-re virradó éjszaka Olenivkában történt terrortámadás során megsebesült és megölt hadifoglyok családjainak közössége.

Az Olenivka Családok Közössége 2023 januárjában kezdte meg működését, miután az ENSZ főtitkára feloszlatta az Olenivkai kolónián hadifoglyok meggyilkolásának kivizsgálására irányuló missziót. A közösség több mint száz embert számol fel. Az „Olenivka családok” küldöttsége már ellátogatott Genfbe, ahol az ENSZ és az ICRC képviselőivel találkoztak székhelyükön. 

Jelenleg szeretnénk többet kommunikálni a külföldi újságírókkal, élőben beszélni külföldi közönség előtt, hiszen az Olenivkai terrortámadás témája külföldön szinte ismeretlen. Örömmel osztjuk meg tanúvallomásainkat oknyomozó újságírókkal, emberi jogi szervezetekkel, és együttműködést alakítunk ki az OSINT közösségekkel. Az elkövetőket a nemzetközi színtéren akarjuk bíróság elé állítani.

Kövessen minket a közösségi médiában:
https://linktr.ee/olenivkafamilies 

🇺🇦 Ця публікація доступна також українською мовою: Захисники Маріуполя. Історії нескорених: «Сенсей» із безмежною любов’ю до танків

🇬🇧 This publication is also available in English: Defenders of Mariupol City. Stories by the invincible ones: a Sensei with his unfailing love for tanks

🇸🇰 Text v slovenčine: Obrancovia Mariupola. Príbehy nezdolných: «Sensei» s bezhraničnou láskou k tankom

Infopost.Media