Én- Mária vagyok.

Én – a felesége az egyik Rendíthetetlenek. 

Én vagyok az – aki bízik Szerhij Olekszijovics vissza térésében, Azov” ezred katonájának, Mariupol egyik védőjének, barátságos és gondoskodó férfi vissza térésében. Ő mindig harcolt az igazságért és értette, hogy a háború nélküli biztos jövőért harcolni kell minden áron.

A teljes mértékű orosz invázió kezdetéig együtt éltünk négy évig. Összeházasodtunk, amikor Serhij már Mariupolban volt- 2022 április 27-én. Egy héttel az esküvő előtt, azt mondta, hogy össze akar velem házasodni távolról, ha beleegyezek. Ez az esemény sok erőt adott nekem, reményt és hitet abban, hogy Szerhij biztosan visszatér Mariupolból a családunkba. Ő neki pedig erőt adott küzdeni és úgy szintén hinni abban, hogy minden rendben lesz.

Sebesülés és fogság

A Mariupoli harcok alatt Szerhij egyáltalán nem írt nekem semmit a városban kialakult helyzetről, mindig csak azt kérdezte, hogy vagyok, hogy érzem magam, mi újság a munkában. Arra kért, hogy tartsak ki és higgyek a legjobban. Minden nap vártam Szerhij válaszát, megpróbáltam a lehető legnagyobb mértékben támogatni őt ebben a helyzetben. 

Szerhij még a sérüléséről sem beszélt, amelyet a Mariupoli harcok során kapott. Csak azután tudtam meg a sebesülésről, amikor már fogságba került. Második sebesülést az Olenivkai terrortámadás következtében kapta. Annak ellenére, hogy megsebesült, még mindig fogságban van, bár a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló Genfi egyezmény előírja, hogy a sebesült katonákat feltétel nélkül és bármilyen számban vissza kell küldeni hazájukba. Ezenkívül az ukrán védelmi hírszerzés hadifoglyokkal való bánásmódért felelős koordinációs parancsnoksága biztosított arról, hogy a sebesültek cseréje elsőbbséget élvez. De az életéért és szabadságáért folytatott küzdelem folytatódik.

Május 16-án olvastam a hírt, hogy az első harcosok elkezdték elhagyni az Azovstalt. Sokáig nem hittem el, nem tudtam, hogy igaz-e. Azt hittem, hogy ez valójában evakuálás volt, ahogy azt az ukrán hatóságok aznap este elmagyarázták nekünk.

Dolgozunk, várjanak

Nem tudtam, hogy Szerhij elhagyta-e az Azovstalt, május 13-án írt nekem, és nem említett semmit a lehetséges fogságról. Csak röviden: „Ne aggódj, ha sokáig nem vagyok kapcsolatban.” 

Május 19-én pedig orosz videókat néztem a védőinkről, akik elhagyták az Azovstalt, és megláttam rajtuk a férjemet. Ez a videó az Olenivka falu 120. számú kolóniájából származott. 

Az ICRC képviselői is szerepeltek a videóban, de amint később ismertté vált, nem beszéltek a hadifoglyokkal, hanem csak minimálisan ellenőrizték a fogva tartás körülményeit és elmentek. 

Többször fordultam minden kormányzati szervhez a férjemmel kapcsolatban. Ezek fellebbezések voltak a Nemzeti Információs Irodához, a hadifoglyok kezelésének koordinációs központjához, az ukrán biztonsági szolgálathoz, a nemzeti rendőrséghez és a belügyminisztériumhoz. Fellebbezést nyújtott be az ICRC-hez és az ENSZ munkacsoportjához is. A válaszok mindig ugyanazok: „dolgozunk, várjanak”. Az ICRC és Oroszország nem erősítette meg, hogy csaknem 16 hónapig fogságban volt. Az ICRC képviselői szerint május 16-án nem voltak Mariupolban, amikor az első védőink elhagyták az Azovstal üzemet.

Terakt

2022. július 29-én éjjel az oroszok cinikus és brutális terrortámadást hajtottak végre az ideiglenesen megszállt Olenivka 120. számú kolóniájában, ahol katonákat tartottak fogva, akik a végsőkig védték Mariupol városát. Az oroszok előre megtervezett tömeggyilkosságot és hadifoglyok megcsonkítását rendezték. Az Olenivkai terrortámadás következtében több mint 50 katona meghalt és több mint 100 megsebesült. 

A mai napig mi, a terrortámadás következtében szenvedő ukrán védők hozzátartozói nem tudjuk biztosan, hogy pontosan ki volt a laktanyában, hány embert öltek meg és hányan sérültek meg. Ezeket az információkat saját magunk próbáljuk összegyűjteni. A terrortámadás után sok emberről semmit sem tudunk. Oroszország nem adta át állami szerveinek és nemzetközi szervezeteinek az áldozatok és mindazok hivatalos listáját, akik a laktanyákban voltak. És az ukrán állami szervek önmagukban nem gyűjthetnek ilyen információkat.

A férjem terrortámadás következtében sérült meg – ezt bizonyítják a sebesültek 2022. július 30-i listái, amelyeket az orosz védelmi minisztérium tett közzé. Néhány nappal később láttam egy videót a férjemről a terrortámadás után. Akkor kórházban volt, az orosz propagandisták megkérdezték tőle, mi történt, mit hallott. Szerhij azt mondta, hogy két robbanást hallott: nem figyelt az elsőre, és a második robbanás után minden égni kezdett, a hadifoglyok elkezdtek kijutni az égő laktanyából az utcára. Emellett a férjem bajtársa, aki fogságból szabadult fel, szintén beszámolt nekem Szerhij sérüléseiről – mindkét lába megsérült. A legfrissebb adatok szerint egy orosz kolóniába szállították, de nem tudom pontosan, hol van.

A sebesült Maripul védőivel kapcsolatos helyzet kritikus. A hatóságok különböző képviselői azt mondják nekünk, hogy vannak más sebesültek is fogságban, hogy súlyosabb sérüléseik vannak, mint azoknak, akiket Olenivkában robbantottak fel. De hogyan kaphatnak részletes információkat a terrortámadás következtében keletkezett sérülések jellegéről, még akkor is, ha nem rendelkeznek minden információval az ott tartózkodó emberekről? 

Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy még mindig veszélyben vannak. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezeket az embereket a lehető leghamarabb kiszabadítsuk a fogságból. Tervezett terrortámadás volt, amint azt a következő adatok bizonyítják, amelyeket nyílt forrásokban találtunk: 2022. július 27-én 193 hadifoglyot szállítottak át a kolónia ipari övezetében található hangárba, távol a többi laktanyától, ahol hadifoglyokat tartottak. Sietve lakólaktanyává alakították, és ágyakat helyeztek el.

2022. július 28-án 23:30 körül terrortámadás történt. A hadifoglyok több robbanást hallottak, az utolsó után minden égni kezdett. A sebesültek nem nyújthattak önmaguknak orvosi ellátást, maguk a kolónia őrei sem nyújtották, és emiatt sokkal több ember halt meg – egyszerűen nem kaptak orvosi ellátást. A segítségre körülbelül 5 órát kellett várnia, mielőtt a kórházba szállították volna. 

Az áldozatokat túlzsúfolt teherautókban szállították göröngyös utakon, és ez még jobban fájt a sebesülteknek. A kisebb sérüléseket szenvedett hadifoglyokat egy hónapra úgynevezett „fegyelmi elkülönítő osztályokon” helyezték el. Így valójában elkülönültek a kolónia többi hadifoglyával való kommunikációtól. A sérültek között vannak olyanok is, akik már másodszor vagy harmadszor sebesültek meg. Sokan megsebesültek Mariupol védelme során is. Több mint egy éve fogságban a sebesültek, orvosi ellátás nélkül.

Levél válsz nélkül

Oroszország megsérti a nemzetközi humanitárius jog minden normáját. A hadifoglyokkal való bánásmódról szóló Genfi egyezmény szerint joguk van leveleket írni és fogadni. Ez sajnos nem történik meg. Ez év januárjában levelet írtam a férjemnek, de biztos vagyok benne, hogy nem kapta meg, mert nem tudok egyetlen olyan esetről, amikor az Azov-hadifoglyok hozzátartozóinak levelet küldtek válaszul. 

Ezenkívül meg kell erősíteni azt, hogy fogságban tartják katonákat. Oroszország azonban nem erősíti meg az összes hadifoglyot. Az a tény is, hogy a katonaságot a harci övezethez közel tartották és tartják, jogsértés. A fogságban elkövetett gyilkosság, a fogságban történő csonkítás, a fogyás, a pszichológiai és fizikai kínzás mind jogsértések.

Oroszországot azonban még a hadifoglyok Olenivkában történő kivégzése után sem büntették meg. A nemzetközi válasz nem volt elegendő, és 2023. január 5-én az ENSZ feloszlatta a hadifoglyok meggyilkolásának kivizsgálására irányuló missziót a bűncselekmény helyszínére való bejutás képtelensége és a biztonsági garanciák hiánya miatt. És Oroszország továbbra is kínozza az embereket fogságban.

***

Mariupol védői igazi harcosok, akik kétségbeesetten és önzetlenül védték Mariupol városát teljesen körülvéve 86 napig. Az Orosz Federáció teljes körű inváziójának első napjától kezdve Mariupol védelmezői hihetetlen bátorságot, akaraterőt és élet- és szabadságszomjúságot mutattak az egész világnak. A város védelmének köszönhetően Ukrajna képes volt fegyvereket kapni a partnerországoktól, átcsoportosítani a csapatokat más irányokba, és tovább visszaszerezni az Oroszország által elfoglalt ukrán területeket. Harcoltak az ellenség felsőbb erőivel anélkül, hogy elegendő lőszer, étel, víz és alvás kaptak volna. Május 16. és 20. között Mariupol védői letették a fegyvert az Azovstal üzemben, és az ukrán felső vezetés parancsára fogságba estek.

Mariupol védői. A Rendíthetetlenek történetei az Infopost.media és az Olenivka Families Community közös projektje – a 2022. július 28-ról 29-re virradó éjszaka Olenivkában történt terrortámadás során megsebesült és megölt hadifoglyok családjainak közössége.

Az Olenivka Családok Közössége 2023 januárjában kezdte meg működését, miután az ENSZ főtitkára feloszlatta az Olenivkai kolónián hadifoglyok meggyilkolásának kivizsgálására irányuló missziót. A közösség több mint száz embert számol fel. Az „Olenivka családok” küldöttsége már ellátogatott Genfbe, ahol az ENSZ és az ICRC képviselőivel találkoztak székhelyükön. 

Jelenleg szeretnénk többet kommunikálni a külföldi újságírókkal, élőben beszélni külföldi közönség előtt, hiszen az Olenivkai terrortámadás témája külföldön szinte ismeretlen. Örömmel osztjuk meg tanúvallomásainkat oknyomozó újságírókkal, emberi jogi szervezetekkel, és együttműködést alakítunk ki az OSINT közösségekkel. Az elkövetőket a nemzetközi színtéren akarjuk bíróság elé állítani.

Kövessen minket a közösségi médiában:
https://linktr.ee/olenivkafamilies 

🇺🇦 Ця публікація доступна також українською мовою: Захисники Маріуполя. Історії нескорених: Одруження на відстані, полон та невідомість

🇬🇧 This publication is also available in English: Defenders of Mariupol city. Stories by the invincible ones: Getting married remotely, captivity and the unknown

🇸🇰 Text v slovenčine: Obrancovia Mariupola. Príbehy nezdolných: Sobáš na diaľku, zajatie a neistota

Infopost.Media