16 szeptember, 2021

Ki az a Lahner Emil

Ki az a Lahner Emil

Amikor Nagybereznára látogat az ember, egy abszolút twinpixi légkörbe kerül, mint általában a legtöbb kárpátaljai kisvárosban. Néhány utca, két emlékmű – egy Sevcsenko és egy a szovjet katonák emlékére –, Szentháromság-templom, egy XIX. század közepén kialakított arborétumpark, egy helytörténeti múzeum és egy roma tábor, ahol báró nélküli anarchisták élnek. Mindezt pedig hegyek veszik körül.

A hegyek mindig jók. Van gomba, és irtják az erdőt. Ezzel lehet foglalkozni. Amivel a többség el is foglalja magát. Hamarosan nem lesz sem gomba, sem erdő. Mivel foglalkozhat még egy átlagos kárpátaljai ezen kívül? Milyen turizmus? Nincs olyan.

A turizmushoz olyasvalamire van szükség, ami felkeltheti az érdeklődést. Főleg a nemzetközi turizmus esetében.

Bár ez egy határháromszög. Szlovákia és Lengyelország itt van a közelben. Ungvár sincs messze, ahonnan el lehet járni ide kiadós erdei sétákra. Ennyi. Bár ez sem kevés.

1
Nagyberezna, a két háború közötti időszak. Fotó: nyílt forrás

Az, ahogyan a kárpátaljaiak viszonyulnak szülőföldjük híres és ikonikus szülöttjeihez és lakosaihoz a nagy kulturális központoktól való folyamatos elszigeteltség miatt, mondjuk úgy, hogy figyelmetlen hozzáállás. Vagy egyszerűen nem ismerik őket.

Az egyetlen módja annak, hogy elszakítsuk őket ettől a kozmikus kisvárosi és bizonyos alsóbbrendűségi komplexustól, hogy górcső alá vesszük ezeket a figurákat. Vizsgáljuk meg őket közelről. És ily módon csatlakozzunk a világhoz és a civilizációhoz.

Annak hiánya, hogy valamit tudjunk, és lássuk azt, ami körülvesz bennünket, különösen ami eltér a minket körülvevő világról alkotott felfogásunktól, a helyi mentalitás egyik fő jellemzője, amelyet többször is megfigyeltem, de ez egy külön beszélgetés témája. Ebből a szempontból a kárpátaljai semmiben sem különbözik más közönséges ukránoktól. Vagy egy lépésnyire talán meg is előzi őket. Az elszigeteltség és a fényes jelenségek elhallgatása jellemző.

Személy szerint bizonyos anyagok után kutatva munkám során felfedeztem több kiemelkedő személyt, akik segíthetnek bekötni Kárpátalját a kultúra globális világába, és akikre alapozva meg lehet építeni ezeket a hidakat. Noha itt ők teljes mértékben ismeretlenek. Erről fog szólni a következő néhány rovat.

Itt, Nagybereznán született Lahner Emil, egy világhírnév, a modernizmus klasszikusa, a párizsi iskola kiemelkedő alakja, az absztrakcionizmus egyik alapítója és népszerűsítője.

2
Lahner Emil a műhelyében, fotó: nyílt forrás

Abban az időben, mint ismeretes, a Kárpáti Rusz Ausztria-Magyarország része volt. 1893-ban született egy elzászi emigráns családban (Kárpátalján több német áttelepülési folyamat volt: Szászországból, Svábföldről és Elzászból), majd 1924-ben Párizsba emigrált.

31 évet élt ezen a vidéken.

3
Lahner Emil, Önarckép, fotó: nyílt forrás

Édesanyja szülés közben halt meg, édesapja pedig akkor, amikor Emil hét éves volt. Az árván maradt fiú a helyi püspök udvarában nevelkedett. Mérnöknek taníttatták, ami jellemző volt azokban az időkben, amikor a társadalmi piramis közjegyzővel, pappal és falusi tanárral végződött. Egyetem itt nem volt. Főleg főiskola, ahol művészetet lehetett volna tanulni. De mégis művész szeretett volna lenni, és az is lett. Mérnöknek tanult Selmecbányán (ma Szlovákia), és csak ezután iratkozott be a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára, a korabeli híres professzor, Vaszary János műtermében csiszolva tehetségét, aki kapcsolatot ápolt egy francia iskolával. Ahol Emil tovább tanult. Tanulmányai során Lahner Lausanne-ba ment, ahol eljutott a posztimpresszionisták kiállítására. Ezen erőteljes benyomások alatt megtörtént a véglegesülése.

4
Lahner Emil, Bukolikus táj, 1926. Fotó: nyílt forrás

Ezt követően megalakult a Magyar Tanácsköztársaság, és ezeken a vidékeken felütötte fejét a vörös terror. Emberek ezreit ölték meg vagy börtönözték be. Kárpátalja is megtapasztalta mindezeket a folyamatokat, az idők zűrzavarosak voltak, és nem volt lehetőség arra, hogy itt, ebben az elnyomásos légkörben Lahner azzal foglalkozzon, amivel szeretne. Párizsba emigrált, akárcsak az értelmiségiek és kreatív szakmákat tanult emberek százai. Ott folytatta tanulmányait. A legendás művész és Rodin tanítványa, Antoine Bourdel műhelyében tanult. Ennek köszönhetően bekerült a két háború közötti nemzetközi párizsi iskola körébe. A Latin Negyedben és a Montmartre-ban élt, vagyis az új idő és új művészet progresszív embereinek és azok gondolatainak koncentrációjában.

Abban az időben mozikban és párizsi színházakban dolgozott művészként. Többek között Korda Sándor rendezőnél. Sir Korda Sándor ma már brit rendezőnek számít, aki az akkor széthulló Ausztria-Magyarország emigránsa volt, sőt tagja volt a Magyar Tanácsköztársaság kormányának is, ahol részt vett a mozi államosításában. Horthy fasiszta diktatúrájának létrejötte után elhagyta Magyarországot, ahogyan Lahner is. Ez közelebb hozta őket egymáshoz.

Később Lahnernek voltak kiállításai szerte a világon: Párizsban, New Yorkban, Rio de Janeiróban, Sao Paulóban, Bostonban és más városokban. Hírnevet szerzett magának. Az 1940-es években sokat utazott.

A délfranciaországi paleolit ​​barlangok rajzait tanulmányozta. Ezek a gyakorlatok arra késztették, hogy ötvözze altamiri primitivizmusának plaszticitását az absztrakcionizmussal, amelynek valójában ő az egyik alapítója. Monumentális művészettel is foglalkozott. Üvegablakokat festett és freskókat készített Francia Algériában, El Affroun városában. A Szent Márton kápolna, ahol már használja plasztikus sematizmusát az absztrakció határán, nagy visszhangot váltott ki az akkori francia közvéleményben. Szoros kapcsolatot ápolt Francia Afrikával, és sokat utazott oda. Sokat dolgozott. Szoros barátságban volt Szenegál elnökével, Leopold Sedar Senghorral, aki politikai tevékenysége mellett ismert költő, a Sorbonne végzőse, különböző francia egyetemek professzora, kulturális teoretikus és a Negritude koncepciójának szerzője volt.

5
Emil Laner kiállításának megnyitóján Leopold Sedar Senghor szenegáli elnökkel, 1961. Fotó: nyílt forrás

Az 1950-es években Pablo Picasso barátja és opponense volt. A viták eredményeképpen Picasso közös kiállítást ajánlott fel neki művészi elveinek tisztázására és hangsúlyozására, amelyre 1954-ben került sor. Kevés embernek volt közös kiállítása Picassóval, különösen akkor, amikor Picasso már legendává vált. Azaz, szinte senkinek. Ami szintén jelentős tény. A nagy siker a hatvanas évek elején jött el. Kiállítások szerte a világon és minden, ami ehhez kapcsolódik. 1961-ben, a párizsi Castel Galériában rendezett nagy kiállítása eredményeként, amely Leopold Sedar Senghor szenegáli elnök védnöksége alatt zajlott, Lahner világhírnévre tett szert. Kiállításai nagy sikernek örvendtek az Atlanti-óceán mindkét oldalán.

Élete utolsó időszakában Lahner továbbra is a provence-i villájában dolgozik, ahol folytatja plasztikai kísérleteit. Különböző korszakai vannak. Posztimpresszionista, fauvista, kubista, primitivista, absztrakt, szintetikus. Mindegyik nagyon jól illeszkedik a huszadik század modernizmusának fejlődési rendszerébe.

1980-ban halt meg nyolcvanhét éves korában világhírű művészként. Természetesen Nagybereznán nem állítottak neki emlékművet. Mert mi az a párizsi iskola? Nyilvánvaló, hogy nálunk ennek az iskolának annyi képviselője van, hogy folyót lehet vele rekeszteni. És mit jelent nekünk egy nagyszerű világszínvonalú művész? Gyanítom, hogy ha Lahner híres labdarúgó lett volna, sokkal nagyobb lett volna iránta az érdeklődés.

6
Lahner Emil, Vulkán, 1952. Fotó: nyílt forrás

Négy évvel ezelőtti Facebook-bejegyzésem után, amikor felfedeztem magamnak Lahnert és leírtam az életrajzát, amelyet – mint az a gyakorlatomban gyakran megesik – teljesen átvettek a helyi kiadványok, a neve megjelent Nagyberezna Wikipedia-oldalán. Viszont ez a link nem vezet sehova, mert erről még cikkünk sincs a Wikipédián.

7
Lahner Emil, Fantázia, 1958. Fotó: nyílt forrás

Érdekes, hogy ezt a művészt még nem fedezték fel teljesen, nem lett belőle bronz, mert még Franciaországban és a Nyugaton is csak most kezdik felfogni művészi örökségét. Arra célzok, hogy érdemes lenne vállalni ezt a kezdeményezést. És itt ikonikus figurává válhat, fejleszthető a neve, és különféle kulturális kezdeményezéseket lehetne megvalósítani hozzá kapcsolódóan. A kultúra pedig – ahogy az egész világon történik – vonzza az üzleti életet és a befektetéseket. Csak nagyvonalakban felvázoltam a perspektívákat az érdeklődők számára. Nekem az a feladatom, hogy beszéljek róla.

8
Lahner Emil, Fodrok, 1970. Fotó: nyílt forrás

Viszont egy emlékművet mindenképpen állítani kell neki. Jól mutatna a szovjet katonák és a Tarasz Sevcsenko tiszteletére állított emlékművek között, hogy kissé felhígítsuk ezeket az abszolút szabványos szimbólumokat az egész ország számára.

Oleksza Mann, a Varosh számára

Ez a szöveg egy szerzői rovat, ezért mindenekelőtt az anyag szerzőjének véleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik az InfoPost szerkesztőségének álláspontjával. A szerzői hasábokat elsősorban a fontos témákról szóló vita kedvéért tesszük közzé, mert hiszünk a nyilvános párbeszéd erejében. Ha szerzői rovatot szeretne küldeni nekünk, kérjük, az alábbi címre írjon: editor.infopost@gmail.com.

Hozzászólások