Elemzések 15 február 23:28

Ljubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete: Aki hallgat, az agresszort támogatja

Ukrajna forgatókönyve az, hogy Oroszországot a feszültség csökkentésére, a csapatok kivonására és a békés rendezésre való átállásra kényszerítse. Oroszország terve az, hogy tovább fokozza a helyzetet Ukrajna destabilizálására. Vélemény.

Ma, akárcsak 2014-ben, amikor Oroszország hirtelen megszállta a Krímet és katonai agressziót indított Kelet-Ukrajnában, a világ figyelme ismét Ukrajnára irányul. És a fő kérdés – lesz-e háború?

Valójában a háború már 8 éve tart és sokan már kezdenek megfeledkezni róla.

Любов Непоп

Most azonban Moszkva emeli a tétet: 130 000 katonát és felszerelést telepített határunk közelébe, és folyamatosan növeli ezek létszámát, hadgyakorlatot indított Fehéroroszországban, valamint haditengerészeti gyakorlatok ürügyén bejelentette a Fekete- és Azovi-tenger, illetve a Kercsi-szoros jelentős területeinek lezárását, blokkolva ezzel kikötőinket.

Oroszország nem tartja be a minszki megállapodások biztonsági követelményeit, ami alapvető a rendezéshez. Еhelyett kényszeríti Ukrajnát, hogy közvetlenül tárgyaljon az általunk nem kontrollált kelet-ukrajnai régiók ún. „képviselőivel”, akiket Moszkva irányít, hogy azt mondhassa, Oroszország nem résztvevője, hanem közvetítője ennek a konfliktusnak, továbbra is előadhassa azt a meséjét, hogy ez „polgárháború Ukrajnában” és nem orosz-ukrán háború. Moszkva azt követeli, hogy ezek a területek autonómiát kapjanak, ne pedig a reintegrációhoz szükséges speciális státuszt, hogy rajtuk keresztül befolyásolni tudja Ukrajna döntéseit és sorsát.

Oroszország, háborút folytatva Ukrajna ellen, azt követeli, hogy az Egyesült Államok és a NATO nyújtson számára biztonsági garanciákat.

Azután, hogy 2014-óta legyilkolt majdnem 14 ezer ukránt, Oroszország azt követeli, hogy ne adjanak Ukrajnának fegyvereket, megfosztva így országunkat a védekezés lehetőségétől.

Oroszország el akarja venni Ukrajnától a NATO-tagsághoz való jogát, hogy semlegesként egyedül maradjunk azzal az Oroszországgal, amely aktívan terjeszti azt a valótlan szemléletet, hogy az oroszok és az ukránok „egy nép”, következésképpen az ukránoknak nincs szükségük külön államra.

Ugyanakkor a Kreml étvágya nem korlátozódik Ukrajnára. Moszkva megpróbálja átrajzolni az egész európai biztonsági architektúrát,

és újra befolyási övezetekre osztani Európát. Ennek érdekében Oroszország azt követeli, hogy a NATO állítsa vissza az 1997-es állapotokat, vagyis a posztszocialista országok – köztük Magyarország – csatlakozása előtti helyzetet.

Ukrajna Európa szerves része, nemcsak földrajzilag és történelmileg, hanem kulturálisan és szellemileg is. Az „Euromajdan” nem az amerikaiak által szervezett „puccs” volt, hanem az ukránok többségének azt a vágyát valósította meg, hogy szabad és demokratikus államban éljenek. És mi nem mondunk le erről a vágyunkról.

Putyin egyszer azt mondta, hogy a Szovjetunió összeomlását tartja a legnagyobb tragédiának. Fehéroroszország de facto beolvasztására irányuló jelenlegi lépései a szövetségi állam létrehozásával, az Ukrajna elleni agresszió további eszkalációjának veszélye, követelései befolyásának helyreállítására egyes európai országokra – nem más, mint Putyin „keresztes hadjárata” a Szovjetunió reinkarnációjáért.

A világ legtöbb országa végre belátta, milyen veszélyes a Kreml politikája, és megértette, hogy az agresszornak adott válasznak határozottnak és keménynek kell lennie.

Természetesen, minden országnak megvannak a maga nemzeti érdekei. De Közép-Európában egy új, teljes körű háború fenyegetésével szemben minden másodlagos és gyakran légből kapott magyarázatot el kell utasítani, és határozott nemet kell mondani az agresszióra, a zsarolásra, az erő alkalmazására és az erőszakos fenyegetésre.

Ukrajna nem akar háborút és nem akarta azt 2014-ben sem.

De amikor megtámadnak, ez az akarat nem számít. Megvédjük hazánkat, még egy nagyszabású támadás esetén is.

Ma az ukrán társadalomnak a hadseregbe vetett bizalma a legmagasabb, 72 százalék, a második helyen pedig az önkéntesek állnak, 68 százalék. Ezzel együtt a lakosság 45 százaléka kész fegyverrel a kezében megvédeni hazáját, ami rekordnak számít.

Mi a diplomáciai utat választjuk inkább, de a diplomácia akkor győzhet, ha képesek vagyunk megvédeni a hazánkat, a partnereink támogatásával. Csak szóbeli támogatás és a béke vágya nem elég ahhoz, hogy megállítsuk az állig felfegyverkezett agresszort. Ukrajnának konkrét támogatás kell a védelmi kapacitása növeléséhez, eltökéltség a komoly szankciók bevezetésére Oroszország ellen, közös fellépés az orosz kiber- és információs támadásokkal szemben, valamint azon orosz próbálkozások elhárítása, hogy belülről is destabilizálják és gazdaságilag gyengítsék Ukrajnát.

Ha Oroszország tudja, hogy az ukrán népnek nemcsak eltökéltsége és motivációja, hanem fegyverei is vannak a védekezéshez, akkor kisebb lesz az eszkaláció valószínűsége, mert az ára túl magas lehet Moszkva számára. Ukrajna fegyverekkel való ellátásának megtagadása Oroszország győzelmi reményeit, következésképpen támadási étvágyát erősíti. Éppen ezért fegyverekkel segítve minket partnereink csökkentik az eszkaláció veszélyét.

Annak a tudata Moszkva számára, hogy támadás esetén azonnal kemény és fájdalmas szankciócsomagot kap, szintén fontos visszatartó erő. Ezeknek a szankcióknak már most készen kell állniuk, hogy Oroszország tudatában legyen a büntetés elkerülhetetlenségének, és ne reménykedjen egy „villámháborúban”, amelynek során az EU-nak egyszerűen nem lesz ideje gyorsan megállapodni a szankciókról. A szigorú szankciók előkészítésének elmaradása, valamint ezek bevezetésének elutasítása azt jelenti, hogy Oroszország reményt kap a büntetlenségre.

Az elmúlt hónapokban Kijev a támogató látogatások központjává vált. Az Oroszországgal folytatott párbeszéd is – a „semmit Ukrajnáról Ukrajna nélkül” elve alapján – a katonai eszkaláció veszélyét csökkenti. Megmutatjuk, hogy az Ukrajna és nyugati szövetségesei megfélemlítésére irányuló orosz provokációk nem működnek, és egységesek maradunk.

Természetesen, egyesek azt mondják, minek kell ez az egész, talán jobb lenne megadni Oroszországnak, amit kér. Ukrajna semlegessége és föderalizációja nem olyan nagy ár a békéért, különösen, ha Oroszországról van szó, amely gázzal látja el Európát. Miért ne próbálunk meg megállapodni a békéről bármilyen áron?

A válasz egyszerű: mert ez nem fog működni. És nem csak azért, mert az ukránok harcolni fognak az országukért.

Megállította-e Hitler agressziós terveit az 1938-as müncheni megállapodás? Mi lett a sorsa az 1994-es Budapesti Memorandumnak, amellyel Oroszország kötelezettséget vállalt területi integritásunk tiszteletben tartására? 2014-ben Ukrajna semleges volt – de ez nem állította meg az orosz inváziót. Ne tápláljunk tehát illúziókat, hogy most másképp lesz. Egyébként ma még a növekvő feszültségek ellenére is Ukrajna NATO-tagságát Ukrajna lakosságának 54 százaléka, az EU-tagságot pedig 58 százaléka támogatja.

A müncheni megállapodás után Churchill azt mondta:

Ha egy ország a szégyent választja a háború és a szégyen között, akkor háborút és szégyent is kap.

Ma ez a választás úgy hangzik, mint az értékek és a pragmatizmus közötti választás. Ha megengedjük Oroszországnak, hogy figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogot, elfogadjuk Ukrajna egy részének megszállását, egyetértünk a befolyási övezetek újraosztásának követelésével, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk mindezt – ez az értékek feladását fogja jelenteni az úgynevezett pragmatizmus javára. Ha ezt megtesszük, holnap nem lesznek sem értékeink, sem pragmatizmusunk, háború viszont igen.

A mai feszültséget Moszkva váltotta ki, amely követeléseivel zsarolja a világot, nukleáris fegyverekkel fenyeget. Ma csendben maradni, és nem szembeszállni Moszkva arra irányuló kísérleteivel, hogy elfoglalja Ukrajnát, és megfossza saját sorsához és saját jövőjéhez való jogától – az agresszor oldalán való játékot jelenti. Attól, hogy gondolni sem akarunk a háborúra, az még nem tűnik el. A további orosz támadást csak aktív tettekkel lehet elkerülni, amelyek annak a megértésén alapulnak, hogy Oroszország agresszor, Ukrajna pedig az orosz agresszió áldozata, amelynek szüksége van gyakorlati támogatásra és nem csak szavakra.

Van, aki úgy gondolja, hogy ma a háború messze van. De emlékezzünk Martin Niemöller német lelkész szavaira a nácikról: „Először a zsidókért jöttek. Nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Majd a kommunistákért jöttek. Hallgattam, mert nem voltam kommunista. Majd a szakszervezeti képviselőkért jöttek. Hallgattam, mert nem voltam szakszervezeti képviselő. Aztán értem jöttek. És nem maradt senki, aki szólt volna értem.”

Lesz-e teljes körű offenzíva? Mindent megteszünk, hogy elkerüljük. Törekvéseink sikere partnereink elszántságán is múlik. Mi megőrizzük nyugalmunkat és felkészülünk minden forgatókönyvre.

Ukrajna forgatókönyve az, hogy Oroszországot a feszültség csökkentésére, a csapatok kivonására és a békés rendezésre való átállásra kényszerítse. Oroszország terve az, hogy tovább fokozza a helyzetet Ukrajna destabilizálására.

Ukrajna továbbra is mindent megtesz, hogy megakadályozza az orosz agresszió eszkalációját, és helyreállítsa területi integritását és békéjét. Partnereink választhatnak – segítenek ebben, vagy csendben maradnak, és megvárják, amíg értük jönnek. A segítségnyújtás melletti döntés – Európa biztonsága melletti döntés, ami Ukrajna biztonsága nélkül elképzelhetetlen. Ideje cselekedni, nem pedig pánikba esni vagy behunyni a szemünket.

 

A szerző Ukrajna budapesti nagykövete Ljubov Nepop

InfoPost.Media

a cikk magyar változata a HVG.hu jelent meg.


Що таке Infopost.Media?

Це суспільно-політичне видання, яке розповідає українській аудиторії про національні меншини, а їм – про сучасну Україну. Ціль Infopost.Media – посилити національний діалог та згуртованість, протидіяти дезінформації та маніпуляціям, а також повернути Україну в її рідний дім – вільну спільну мультикультурну Європу.

Hozzászólások