15 november, 2021

Ukrajna Törvénye Az őslakos (honos) népekről

Ukrajna Törvénye Az őslakos (honos) népekről

Ukrajna Elnöke, Volodimir Zelenszkij, folyó év május 18-án, a krími tatár nép 1944-ik évi deportálásának emléknapján, teljesítve pontosan egy éve tett ígéretét, a Verhovna Rada elé terjesztette az őslakos népekről szóló törvénytervezetet. E dokumentum, egyebek mellett tartalmazza az őslakos nép ukrajnai jogi meghatározását, kinyilvánítja ezek közjogi alanyiságát, e népek és a hozzá tartozó személyek jogainak tárházát, valamint e jogok megvalósulásával kapcsolatos állami kötelezettségeket.

A törvénytervezet (azóta már törvény) szerint Ukrajna őslakos népe az az őshonos etnikai közösség, amely Ukrajna területén jött létre, eredeti sajátságos nyelve és kultúrája van, rendelkezik hagyományos szociális, kulturális vagy képviseleti szervekkel, magát Ukrajna őslakos népének tekinti, a lakosság körében etnikai kisebbséget alkot, és nem rendelkezik saját államalakulattal Ukrajna határain kívül. E törvénycikk nem csak az őslakos néphez tartozás fentebb vázolt kritériumát határozza meg, hanem kijelöli Ukrajnának azt a területét, ahol ilyen népek formálódhattak, – ez a Krím Félsziget. Mi több néven is nevezi őket, ezek a krimi tatárok, a karaimok és a krimcsakok. Tehát, a törvény készítői nem csak azt döntötték el, hogy kik lehetnek az őslakosok, hanem azt is, hogy kik nem lehetnek azok, történetesen: akiknek van nemzeti államalakulatuk, akik nem a Krím Félszigeten jöttek létre, és akik nem krimi tatárok, karaimok, vagy krimcsakok.

Lasclo Zubanich 1

A törvény tartalmazza az őshonos nép képviseleti szervének a definícióját is, mely szerint ezek olyan képviseleti szervek, melyeket az őslakos népek hoznak létre, és melyek az Ukrajna Alkotmányának és a törvényinek megfelelően jogosultak képviselni az őshonos népeket, és azok nevében döntéseket hozni. E szervek jogosultságaikat és kötelezettségeiket a Kormány vonatkozó határozat alapján szerzik, illetve veszítik el.

Miután Ukrajna elnöke aláírta, s ezáltal törvényerőre is emelkedet, az ukrán jogrend számára alapvető újítás lesz a nemzetiségi kisebbségi közösségek (belső) önrendelkezés jogának az elismerése. Ugyanis, a törvény szerint Ukrajnában az őslakos népek jogosultak az önrendelkezésre, ami a dokumentum szerzője (i) szerint a törvény keretein belül saját politikai jogállásának meghatározását, valamint az önálló gazdasági, szociális és kulturális fejlődésre való jogosultságot is jelenti. Az ilyen önrendelkezés keretében az őslakos népek, mindazon kérdésekben, melyek az ő belügyeikbe tartoznak önkormányzatiságra jogosultak. Ilyen kérdés a képviseleti szerv megalkotásának a módja is, amely Ukrajna Alkotmánya és törvényeinek kereteiben jön létre, illetve fejti ki tevékenységét.

Az önrendelkezés keretében, többnyire a képviseleti szervükön keresztül, az őshonos népek jogosultak, többek között: meghatározni saját nemzeti szimbólumukat és annak alkalmazási rendjét, tanácskozási joggal részt venni azokon a megbeszéléseken, ahol a kormány illetékesei döntenek e népek nemzetiség jelentőségű kulturális és vallási létesítményeiről, a nemzetiségi földrajzi nevek helyreállításról. Jogosultak dönteni saját oktatási intézmények létrehozásáról, az államhatalmi szervekkel közösen meghatározni az adott etnikum nyelvével, kultúrájával és történelmével kapcsolatos oktatási programokat. Jogosultak továbbá saját tömegtájékoztatási eszközök létrehozására, melyek állami támogatásban részesülhetnek. Illetékességük van a részvételre lakterületük helyi és regionális fejlesztési, valamint környezetvédelmi programjainak előkészítésében, valamint részesülhetnek a lakterületükön található természeti erőforrások kiaknázásából származó jövedelemből. E képviseleti szervek résztvevőket delegálhatnak az őslakos népek kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervezetekbe, konferenciákra.

A törvényben az állam, többek között, kötelezettséget vállal az őshonos népek védelmére bármilyen erőszaktól és kényszertől, így az erőszakos asszimilációtól és integrációtól is. Az állam gondoskodik az őslakos népek képviseleti szervének fenntartásáról, valamit elő segíti az őslakos népeknek a Verhovna Radaban és a helyhatalmi választott-testületekben való képviseletének létrejöttét.

Összegezve megállapítható, hogy e viszonylag nem nagy szövegterjedelmű törvény számos, az ukrán jogrend számára mindeddig ismeretlen jogintézmény és jogosultság bevezetést vetíti előre. Többek között, az etnikai alapon szerveződő csoportok (igaz ez esetben csak egy névleg behatárolt) részére a kollektív jogok megadását, megemlítve annak legmagasabb szintű lehetőségét, a (belső) önrendelkezés jogát is. Rendelkezik a törvény többek között e jogok érvényesítése eszközének, az etnikai közösség által létrehozandó képviseletének létrehozásáról, annak jogairól és kötelezettségeiről. Vagyis, a szakirodalomban használatos kifejezéssel élve, a jogszabály előkészítők a kulturális és a területi hatályú kisebbségi autonómia sajátságos modelljének megkonstruálására tesznek kísérletet. Teszik ezt, az autonómia kifejezés, közismert okok miatti, teljes mellőzésével.

Ugyanakkor, követve az ukrán jogalkotásnak a kisebbségi jogok területén már hagyományos jellegzetességét, a törvényben is a rendelkezések deklaratív jellegével kell szembesülnünk. Vagyis a jól hangzó kinyilvánított jogok megvalósulási mechanizmusainak hiányával, illetve azok korlátozott, az államhatalmi központból irányítható jellegével. Ennek példája a Kormány és a képviseleti szerv fölé-alárendelt viszonya, amelyben az aktuális politikai helyzet szerint hatalmat gyakorló Kormány, saját belátása szerint bármikor megvonhatja a képviseleti szerv jogosítványait, gyakorlatilag beszüntetve ezzel az egész önrendelkezést-önkormányzást.

Míg a föntebbi kritikai észrevételekkel együtt is, a törvény szövegében néven nevezett etnikai közösségek részéről e tervezet pozitívan értékelhető, aközben a felsorolásból kimaradtak számára e szöveg számos negatív előjelű kérdést is felvet. Például, hogy az erőszakos asszimilációtól és integrációtól való állami védelem, csak az ebben a törvényben őshonosoknak nyilvánítottakra vonatkozik? Illetve, hogy a saját államalakulat megléte kritériumának törvénybe foglalása, egyben az azzal rendelkezőkkel szembeni jogfosztásra való felhatalmazást is jelenti?

A törvény elfogadása beleillik az ukrán államhatalomnak a krimi tatár nép felé gyakorolt szimbolikus gesztusok sorozatába. Bár a dokumentumban foglaltaknak a mindennapok gyakorlatába váló megvalósulása igencsak kétséges, hiszen érvényességének területe, a Krím-félsziget jelenleg kívül esik Ukrajna joghatóságán. Ugyanakkor, meglátásunk szerint, annak ellenére, hogy a törvény csak az ország egy behatárolt területére, és csak néven nevezett népcsoportok vonatkozásában ismeri el és javasolja törvénybe foglalnia kisebbségi népcsoport jogi alanyiságát, belső önrendelkezési jogát, és annak megvalósulásának eszközét, – az e csoport által meghatalmazott képviseleti szervet, e törvény elfogadása  fontos állomása lehet a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos ukrajnai jogfejlődésnek.

 

 

Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke is

az InfoPost.Media számára

 

Ez a szöveg egy szerzői rovat, ezért mindenekelőtt az anyag szerzőjének véleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik az InfoPost szerkesztőségének álláspontjával. A szerzői hasábokat elsősorban a fontos témákról szóló vita kedvéért tesszük közzé, mert hiszünk a nyilvános párbeszéd erejében. Ha szerzői rovatot szeretne küldeni nekünk, kérjük, az alábbi címre írjon: editor.infopost@gmail.com.

Hozzászólások