Ukrajna és az ukránok nem a háborút választották: az ukrán közösség szóvivőjének beszéde a magyar Országgyűlésben

Az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni teljes körű inváziójának évfordulóján Greksa Liliana, az ukrán közösség szóvivője a Magyar Országgyűlésben a parlament tavaszi ülésszakának megnyitóján szólt a magyar parlamenti képviselőkhöz. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Döbbenet.

Döbbenet és fájdalmasan szívszorongató érzés, amit átélünk az elmúlt hónapokban, mi magyarországi ukránok itt Magyarországon, mióta a választásokon induló pártok kampányüzemmódba kapcsoltak.

Az idei választási kampányt látva-hallva, felmerül a kérdés: Ebben a mostani kampányban nincs semmiféle határ, minden megengedett?

Lehet egymást személyeskedve sértegetni?

Lehet az embereket hergelni és egymásnak ugrasztani?

És lehet egy szenvedő, az orosz agresszor által megtámadott országot, Ukrajnát és szenvedő népét, az ukránokat, egy ilyen felfokozott belpolitikai kampány negatív témájává tenni?

Szinte nincs olyan nap, hogy ne hallanánk/látnánk az „ukrán” szót negatív kontextusban a tévében, a plakátokon, a közösségi média oldalakon és politikai nyilatkozatokban. Az ukránok így, az ukránok úgy…ez ömlik a médiából és mindenhonnan. És köszönöm, hogy itt a Parlamentben vannak olyanok, akik hozzáteszik legalább, hogy az ukrán vezetés így, az ukrán vezetés úgy, mert nem az ukránokról van csak itt szó, főleg nem az ukránokról van csak itt szó. Minden úgy tűnik, minthogyha az ukránok maguk választották volna a háborút.

Pedig, nem, ez nem így történt.

Ukrajna és az ukránok nem választották a háborút.

A háború a szuverén Ukrajnába orosz katonák, harckocsik, rakéták és drónok formájában rontott be, és tombol immáron 4 éve teljeskörűen Ukrajnában.

És ennek mi, magyarországi ukránok, nap mint nap érezzük és tapasztaljuk a hatását, és gyászoljuk a következményeit az Ukrajnában élő barátaink és rokonaink élete vagy halála által.

Éppen ezért tisztelettel kérünk mindenkit, azt kérjük mindenkitől, hogy legyenek szívesek, hagyják ki a magyarországi választási csatározásokból az ukránokat – a rokonainkat, barátainkat, az ismerőseinket, és azok ismerőseit, és mindenkit kérünk, hogy mindenkit hagyjanak ki a kampányból – akinek a feje felett immáron 1461 napja folyamatosan ott lebeg és le is csap a halál orosz rakéták, drónok formájában.

És nem csak a frontvonalon, hanem a hátországban is, mostanra már többtízezer ukrán civil áldozatot szedve.

Hagyják ki, tisztelettel kérjük Önöket, a választási kampányból az ukránokat, akik a 4 éve tartó orosz agresszió ellen védekezve elvesztik és gyászolják nemzetük virágát, miközben minden erejüket összeszedve, hóban-fagyban, áram nélküli sötétségben, partnereik segítségét kérve állnak ellen a megvadult orosz agresszornak.

És nem, nem azért teszik mindezt, mert ezt ők élvezik, nem azért ragadnak fegyvert, mert nekik így jó…mintha nem lenne jobb dolguk, úgy tűnik néha. Hát pedig pont ellenkezőleg:

azért állnak az ukránok ellen és ragadnak fegyvert akár ukrán civilek is, önként a hadseregbe jelentkezve, mert a gyermekeik szabad európai jövőjét vágyják, és védik a teljeskörű orosz agresszióval szemben.

Miért kell itt Magyarországon, egy ugyancsak a szabadságáért a történelem során nagyon sokat áldozó országban az ukránokat pellengére állítani, akik csak annyit tettek, és tesznek már 4 teljes éve folyamatosan, hogy azt mondják válaszul az orosz agresszióra: nem, nem, ezt nem hagyjuk! És kiállnak a hazájukért, nemzetükért és szabadságukért.

Elviselhetetlen és szívszaggató ez a helyzet, hogy a mostani parlamenti választásokon Magyarországon az ukrán-magyar viszony tulajdonképpen boxzsákká vált,  és az ukránok, és a kampányban már lassan úgy tűnnek, hogy minden rossznak az okozói.

Döbbenet és szívbemarkoló fájdalom ez számunkra, magyarországi ukránok számára is, és a menekültek számára is, akik biztonságot keresve jöttek ide Magyarországra, hiszen az oroszok követnek el agressziót Ukrajnával és az ukránokkal szemben. Miért nem ettől zeng minden a médiában?

Tisztelt Ház!

A Nagyböjt időszaka arra hív minket, hogy lelkünk és elménk megtisztuljon, elcsendesedjen, és nagyobb teret kapjon az imádság és az együttérzés.

A Nagyböjt és Jézus keresztútja arra is emlékeztet minket, hogy a szenvedés, a másik ember szenvedése nem lehet közömbösség vagy ellenségeskedés tárgya.

Mert aki látja a fájdalmat és szenvedést, annak felelőssége van.

Aki pedig átéli a fájdalmat, az segítséget, együttérzést és nem további ütéseket, gúnyolódásokat érdemel.

Isten óvja Ukrajnát, Magyarországot, Európát, és lassan azt kell kérnem, hogy a világot is! És Isten áldjon minden együttérző és a szenvedőknek segítséget nyújtó magyar és minden embert!

🇺🇦 Ця публікація доступна також українською мовою:
Україна та українці не обирали війну: виступ речниці української громади в Державних Зборах Угорщини

Grexa Liliána az InfoPost.Media
Fotó: Hegedüs Róbert / MTI