Rovatok 07 december 23:56

Irány Cernăuți

Csernyivcinek több neve is van, és ezek közül az egyik – Cernăuți – román.

Gyerekkoromban a rádió nyitotta meg számomra a román világot, mivel Csernyivciben szabadon hallgathattunk román rádiót.

Tetszettek azok a titokzatos szavak, amelyek minden óra elején elhangzottak: Ora exactă (pontos idő). Fiatalkoromban komolyan fontolgattam, hogy költői álnevet vegyek fel: az Ora Exactă női nevet. Tudniillik a költészet is pontosság, pontos szó- és időérzék.

Pomerantsev Igor 3 фото журнала Craft

Jól ismertem a román popzenét. Máig a fülemben cseng Doina Badea hangja, még néhány slágerre is emlékszem: Fanfara militară, Tango d’amore. 

A Lermontov utcában (ma Kohanovszkij utca) laktam, és emlékszem, milyen nagyszerű gyermekkori esemény volt, amikor szomszédjainkat meglátogatták a rokonaik Romániából. Volt köztük egy bájos kislány, Marina Bukarestből. Rózsaszín vászonszoknyát viselt, amilyet addig egyikünk sem látott.

Csak egy meridián nyugatra, de ez a meridián mindenben érezhető volt, még a gyermekruhákban is. 

Egy másik nagy esemény volt városunk számára Sergiu Malagamba jazz-zenekarának fellépése az ötvenes évek végén. Moszkvában Van Cliburnt vagy Yves Montand-t hallgattak, mi pedig Csernyivciben Malagambát hallgattunk. Románia legjobb dobosának tartották, számunkra pedig a világ legjobb dobosa volt. Ő a jazz hírnöke volt, és a jazz improvizáció, a jazz maga a szabadság! Tíz éves lehettem, és emlékszem, ahogy a Kalinin Városligetben mi, fiúk a Nyári Színház közelében összegyűltünk, egymás vállára álltunk, hogy az orrunk hegyével megszimatolhassuk, szemünk sarkából láthassuk, fülünk hegyével hallhassuk a jazz csodáját, amelyet úgy hívtak, hogy Malagamba.

Tizenöt éves koromban a városban megjelent a román televízió. Félig legális volt: senkit sem tartóztattak le érte, így lehetett antennát felszerelni.

És akkor megnyílt előttem egy másik világ, a román, mely nagyon más volt, mint a szovjet.

Черновицкие мальчики, автор второй справа, улица Лермонтова (Кохановского)

Ez a Szovjetunió és Románia kommunista pártjai közötti konfliktus időszaka volt, amikor Románia a Nyugat felé vetette tekintetét. Nekem úgy tűnik, hogy ha nem is előztem meg a Szovjetuniót, de a román televíziónak köszönhetően titkos életet éltem. Olyan francia sanzonokat hallgattam, amelyeket a Szovjetunióban senki sem ismert: Sacha Distel, egy Barbara nevű énekesnő, akinek az édesanyja Tiraspolból származott. A román televíziónak köszönhetően először láttam Hitchcock filmjeit, a Hitchcock bemutatja című hatalmas sorozatot, és emlékszem arra a pocakos úrra, a tágra nyílt szemeire.

Ez egy olyan kultúra oltása volt, amelyet általában nyugatinak szokás nevezni.

És még egy nagy esemény. Már majdnem felnőtt voltam, 1969-ben történt, 21 éves koromban. Akkor sok szovjet emberrel ellentétben a társaimmal élő adásban néztünk az amerikai űrhajósok holdraszállását. Nem tudtunk elszakadni a képernyőtől.

Tanúi lehettünk egy űrhajós kis lépésének, amely hatalmas lépésnek bizonyult az emberiség számára. Ez nem csupán egy más világ felfedezése volt, hanem az űr és egy új égitest felfedezése is. És minderről a román televíziónak köszönhetően szereztünk tudomást.

A városban két román nyelvű lap is működött, továbbá moldovai lapok, az egyik a Zorile Bucovinei, a másik a Bukovina Szovjetike. Barátommal akkoriban többször publikáltunk a Szovjet Bukovina ukrán újságban. Filmekről és koncertekről írtunk rövid kritikákat. Az egyik ilyen újság, nem emlékszem pontosan melyik, a Bukovina Szovjetike vagy a Zorile Bucovinei, ugyanabban az épületben volt, mint az ukrán Szovjet Bukovina.

Emlékszem, írtunk egy recenziót egy québeci kanadai sanzon előadó fellépéséről, és elhoztuk ezt a beszámolót egy ukrán újságnak, ahol udvariasan kikosaraztak minket, mondván: mi szükségük van a bukovinaiaknak egy kanadaira? Szó szerint ugyanazon a folyosón bementünk a moldovai újsághoz, ahol szívélyesen fogadtak minket, lefordították az anyagunkat moldovai nyelvre és kiadták. A moldovai újság újságírói szintén nézték a román televíziót, ezért szót tudtunk érteni. 

A csernyivci klasszikus költők, Paul Celan és Rosa Ausländer, akik németül írtak, folyékonyan beszéltek románul. Celan románról fordított, sőt néhány verset is írt románul. Egy jó hallású embert – és egy költő márpedig jó hallású ember – nem hagyhatja hidegen a gazdag nyelvkörnyezet. Ha sétál a városban, ahol az egyik táblán az áll, hogy „Itt tanult Mihai Eminescu”, önkéntelenül is arra gondol: ki is az a Mihai Eminescu? Igen, valóban itt tanult, ebben az iskolában, mely egykor gimnázium volt, száz évvel ezelőtt!

Az ausztriai Csernyivci építészete klasszikus és modern stílusú, de az 1920-as évek végén, valamint az 1930-as években készült épületek, amikor Bukovina román volt, már konstruktivista stílusban épültek.

Számomra ez egy természetes városi táj volt. Gyerekként nem értettem, hogy a városom egy építészeti disszidens. A város által feladott leckét azonban elsajátítottam.

Csernyivci kultúrák és nyelvek csomópontja. Ennek egyik iránya a román. 

 

Ihor Pomerancev, az InfoPost.Media számára

Fotó: Craft folyóirat

Ця публікація доступна також українською: Напрямок: Cernăuți

Эта статья доступна также на русском: Направление: Cernăuți

This column is also available in English: Bound for Cernăuți

Această publicație este disponibilă și în limba română: Direcția: Cernăuți

 

* Ez a szöveg egy szerzői rovat, ezért mindenekelőtt az anyag szerzőjének véleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik az InfoPost szerkesztőségének álláspontjával. A szerzői rovatokat elsősorban a fontos témákról szóló vita kedvéért tesszük közzé, mert hiszünk a nyilvános párbeszéd erejében. Ha szerzői rovatot szeretne küldeni nekünk, kérjük, az alábbi címre írjon: editor.infopost@gmail.com. 

Hozzászólások